„Azt kérdezték a napokban tőlem, hogy feminista vagyok-e. Azt válaszoltam, hogy én szimplán egyenlőség- és szabadságpárti vagyok.
Nem fogadom el, hogy a nőknek bármiben is kevesebb joga és lehetősége legyen, mint a férfiaknak, és azt gondolom, hogy a nők éppen olyan szabadon dönthetnek életükről, mint az erősebbnek mondott nem képviselői.
Természetesen vannak évezredek alatt kialakult és elfogadott társas szerepek. A hagyományok azt diktálták, hogy az anya inkább a család hétköznapi dolgaival, az apa a biztonságos megélhetésével foglalkozik. De a világ körülöttünk változik. Nem kell mindenkinek változnia, lehetsz boldog egy hagyományos családban, és nem bánthatod vagy nézheted le azt, aki másképpen képzeli el az életét.
Összességében viszont abban biztos vagyok, hogy egy nőnek joga van eldönteni, hogy önállóan vagy társas kapcsolatban él, hogy milyen legyen az a társas kapcsolat, hogy párjával hogyan rendezik be az életüket, hogy hány gyereket szeretnének stb. És ezekben az ügyekben a politikának nincs keresni valója. A magánéletünk szent és védelmet élvez bármifajta hatalom bármifajta tolakodó tanácsaival, kéretlen politikájával szemben. A kormány nem lehet családi tanácsadó, suhintó erkölcsi pálcát rázó felügyelő meg még kevésbé.”