Organikus demokrácia

„Eljött végre a fogalmak tisztázásának ideje. E feladatkörre nyitott ajtót Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői beszédével. Ő a nem liberális demokrácia lényegét a keresztény szabadságban fogalmazta meg, ahol az egyén szabadságának korlátait a keresztény erkölcsön alapuló szeretet határozza meg: »amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedd azt a másiknak.« Azonban nincs akadálya, hogy tovább bontogassuk a képletet.

Mondhatjuk azt is, a doktriner típusú demokráciákkal szemben, amelyek az egyetlen üdvözítő elv mentén kényszerítik rá a világra az új létmodellt, most az organikusan építkező (ezért szakrális) demokrácia kibontakozását látjuk. A doktriner demokrácia tagadja az egyetemes értékek (Isten) létezését. Első változatában ezért Isten helyére a népet állítja, miután a népből kiiktatta azon elemeket, amelyek riválisai lehettek volna, és a vesztesek tömegét tette piedesztálra, hogy szabadon érvényesíthesse az eszme uralmát a természet fölött. A szabadságból népszabadság lett, és tudjuk, hová vezetett mindez. A második változat az egyént tette meg hivatkozási alapnak, és a szabadságot az egyén szabadságában fogalmazta meg, melynek terméke a saját természetes létét tagadó, nem nélküli lény lett. Az első változat kudarcát a kollektív tehetetlenségből való kitörés lehetetlensége okozta, a második változatét pedig az, hogy ha nem szűnik meg, akkor az általa uralt népesség egyszerűen kihal.

Az organikus (természetelvű) demokrácia Európában szükségszerűen a keresztény szabadságban fogalmazza meg magát, Kínában, Indiában vagy más távoli civilizációkban azonban alighanem a saját univerzalizmusukban kell megtalálniuk a kulcsot, az egyetlen szent és vitathatatlan hivatkozási pontot, az isteni szeretetet. A magyar demokráciafelfogás eddig követhetetlennek tűnő vonása ugyanis az a szeretet, ami a 2002-es igazságtalannak érzett választási vereség után fogalmazódott meg a nemzeti centrumban. Ekkor döntött e hatalmas tábor úgy, hogy vita, lázadás, felelőskeresés helyett a hűség, a kitartás és a szeretet útjára lép. Ez olyan szent döntés volt, amely a Békemenetekben nyert sajátosan új tartalmat és formát. Ma már az a kérdés, miként árad ki ez a képesség az erre fogékony társadalmakba. Orbán Viktor ezt a folyamatot indította el.”