A képmutatók, akik egy komcsi, de a nemzet sorsát tekintve lényegében ártalmatlan öregasszony halálának örvendenek, ugyanakkor tapsolnak a szocialista rendszert életben tartóknak, nem is értem, melyik filmet nézik.
Az elmúlt napokban két, látszólag egymástól igen távol álló esemény is történt, amelyek mégis kiválóan megmutatják, hogy sokak esetében kizárólag az üléspont határozza meg az álláspontot. Ezek az események pedig Heller Ágnes halála, illetve Berki Krisztián bejelentése, miszerint elindul a főpolgármesterségért.
halottakról igazat vagy semmit, szól a mondás helyesen. (Éppen ezért azt sem értettem, Esterházy kapcsán mi volt ez a botrányocska, mintha az elhunytakat valami különös, aranybevonatú tisztelet illetné meg. Hát nyilvánvaló, hogy Esterházy sokak számára olvashatatlan – szerintem is –, de Hamsun sem való mindenkinek, és egyébként mindenki azt olvas, amit akar.) S arról a filozófusról, aki egykor lelkes sztálinista volt, igen nehéz pozitív szavakat használni. Ehhez képest eltörpül, hogy az elmúlt években aktuálpolitikai ostobaságokat mondott.
Csakhogy.
Heller Ágnest mindettől függetlenül – ha más tényleg nem is – megilleti némi csönd halála után. Azt állítjuk magunkról, hogy nemcsak azért vagyunk különbek az ellenfeleinknél, mert igazunk van, de azért is, mert
Tetszetős megállapítás, fel lehet hímezni egy zászlóra, csak élni is tudni kéne vele.
Mert ők ott, a másik oldalon bizony így reagáltak és reagálnak, ha valaki a mi nagyjaink közül távozik. Nem mondok példákat, mindenki emlékezhet egy-egy példára. A megoldás nem az, hogy mi is hasonlóan cselekszünk. Sokszor írtam már, hogy ellenbaloldalisággal nem lehet legyőzni a baloldalt. Ha baloldali eszközöket használunk, csak veszíthetünk, mert sokkal tapasztaltabb ezekben a módszerekben az ellenfél.
A helyzet azért különösen nevetséges, mert ugyanazok az elvben jobboldali emberek, akik Heller Ágnes halála kapcsán örömüket, esetleg óvatos mosolyukat fejezték ki, szinte térdre hullottak kommunista kollaboránsok előtt, amikor azok a nemzeti oldallal kokettálni kezdtek. Mind emlékezhetünk arra, ahogy Pozsgay, Szűrös vagy mások beléptek a jobboldal mezejébe, és kevesen mondták, hogy na, ezt nem.
Heller Ágnes legrosszabb időszakában elég alacsonyról éltetett egy emberellenes diktatúrát, aztán ennél sokkal feljebb soha nem is emelkedett.
Heller legalább beszélt a csehszlovák bevonuláskor. Hol volt akkor Pozsgay vagy Szűrös?
Felfordul a gyomrom attól, hogy sokan a nemzeti oldalon még mindig képesek bekajálni azt az ostobaságot, miszerint emezek és sokan mások belülről bomlasztották a rendszert, ezért pedig tiszteletet érdemelnek. Opportunista, jellemtelen kiszolgálói voltak a rezsimnek, akik jól érezték meg az új idők új szeleit.
A képmutatók, akik egy komcsi, de a nemzet sorsát tekintve lényegében ártalmatlan öregasszony halálának örvendenek, de tapsolnak a szocialista rendszert életben tartóknak, nem is értem, melyik filmet nézik.
Sok-sok posztkomcsi, akik az MDF-ben akarták átvészelni a soha meg nem érkező vihart, elhitették velünk, hogy az udvari bohócok veszélyesebbek a királyoknál. Hogy a félig-meddig propaganda alávalóbb a nemzet tönkretételénél. És miért? Mert tudták, hogy amikor egy Heller jobban utálhatóvá válik egy Pozsgaynál, akkor nyert ügyük van.
Tragédia.
Komédia viszont Berki Krisztián indulása. És komédia újfent az üléspont-álláspont viszonya egymáshoz. Nem kevesen úgy vélik, hogy amiért bohózat az, ami a baloldalon történik, rögtön elfogadható Berki Krisztián, akiről Puzsér Róbert pár napja mindent leírt, amit tudni érdemes. Csinálhatunk Krisztusból bohócot, de utána nem érdemes semmi magasztosságra vágyni.
Nem hiszem, hogy ennyire félni kellene Karácsony Gergely győzelmi esélyeitől.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„Örülök Dávid, hogy a fővárosi munkádhoz az oldalamat és videóimat használod, sokadjára” – írta a Fidesz-KDNP fővárosi képviselőcsoportjának vezetője.
A politikai hullarablás e minősített esetén nem rugóznék tovább.
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
A baloldali politikus továbbra is álhírt terjeszt hazánkról, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
A költő és irodalomtörténész szerint a magyarság léte most is a kultúrán múlik.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
