A 7 leggyakoribb érvelési hiba, amit a Pride-védők alkalmaznak

„1) Implikált buzizás

Nincs visszataszítóbb, mint amikor emberek azért kezdenek vulgárpszichologizálásba, hogy passzív-agresszív módon alázzanak meg valakit az ellenvéleményéért. Ellenzed a Pride-ot? Csak nem vagy Te is homoszexuális, aki elfojtja?

Mindamellett, hogy az ún. projektív identifikáció dinamikája működhet úgy, hogy a saját nem kívánatos tudattartalmainkat vetítjük ki másokra, majd megpróbáljuk azáltal elidegeníteni magunktól, hogy másokban kritizáljuk, ez korántsem jelenti, hogy minden kritika betudható ennek az elhárítási mechanizmusnak. Nem beszélve arról, hogy ha ennyire fejlett pszichoanalitikus megközelítést alkalmaznak a Pride-pártiak a Pride-kritikusok felé, akkor miért csak egy irányba működik? Miért nem kérdezik meg soha, hogy azok, akik ennyire biztosak a szexusukban, miért kell, hogy ennyire kényszeredetten demonstrálják? A projektív identifikáció meglétéről tudomást vesznek, de a kompenzációról nem?

De nem is ez a legnagyobb probléma ezzel a másikat burkoltan lebuzizó, aljadék érvvel. Sokkal inkább az, hogy kiviláglik, mennyire képmutató a Pride, amikor a homoszexuálisok képviseletét hazudja: nem az lenne a célja, hogy azt, hogy valaki valamilyen orientációjú vagy identitású, sose lehessen felhasználni ellene? Akkor ők miért? Miért tesznek mégis hitet a kényszer-comingoutoltatás mellett, ha valaki az ő politikai érdekképviseleti szervezetüket kritizálja?

2) A Pride azonosítása a szexuális kisebbségek emberjogi küzdelmével

Mindig érdemes gyanakodni, amikor a világ legnagyobb cégei szponzorálnak emberjogi küzdelmeket. Azok, akik gyermekmunkáért, a természeti kincsek kizsákmányolásáért, a környezetszennyezés oroszlánrészéért és munkavállalók testi-lelki kizsigereléséért felelnek, szerintem nem lehetnek hiteles szponzorai semmilyen emberjogi küzdelemnek, legfeljebb PR-befektetői.

Egyébként milyen emberjogi küzdelemről beszélünk? A legtöbb transznacionális vállalat HR-politikája évek óta Magyarországon is, hogy vezetői beosztások betöltésénél fontos szempont, hogy valaki nő, vagy szexuális kisebbség legyen. Márpedig egy olyan zárt rendszerben, ahol egyének egymással versengenek erőforrásokért, a pozitív diszkrimináció mindig magában hordozza a negatívat is. Ki nyomja el a szexuális kisebbségeket? A munkahelyen előny, gyermeket jelenleg is adoptálhatnak, és ha házasságként nem is kell elismernünk a frigyüket, egy közjegyző által hitelesített egyéni szerződéssel pontosan ugyanazt a státuszt realizálhatják, mint a házasok. Hátrányosan megkülönböztettek a szegények, a cigányok, az átlagosnál alacsonyabb férfiak, a mozgáskorlátozottak, a fogyatékkal élők, de azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, amikor egy újlipóti homoszexuális pár a vállalati felsővezetői pozíciójából elnyomást vonít. Nem vagy elnyomva, csak ahogy mindenki másnak, neked is meg kell küzdened bizonyos, a létezésedből fakadó krízisekkel.

Ezen egy vonulás, és pláne a büszkeség nem segítenek, csak rontanak. A Pride nem emberjogi mozgalom, hanem a nárcizmus diadalmenete, ahol nem elég elfogadni, a büszkeségük elismerésével tisztelni is kell embereket pusztán azért, amilyenek.

3) A Pride negatív tulajdonságainak hasítása

A pedofíliát kétféleképpen lehet támogatni: nyíltan és hallgatólagosan. Gyakran hozzák fel ellenérvként, hogy a keresztény egyházakban is történik ilyen (nem tudom, hogy ez mire mentség), csakhogy elfelejtik, ha napvilágot lát, legfeljebb a bűnrészesek maszatolnak, a hívőközösség teljes egyetértésben követeli a legszigorúbb büntetést, és ebben még maga a pápa sem mond mást. Ha történik ilyen, az a közösség akarata ellenére.

Ezzel szemben a Pride teljesen nyíltan, a hivatalos oldalán teszi közzé a saját tízéves fiát nőnek öltöztető, majd homoszexuális bárokban pénzért táncoltató édesanya nyílt levelét, miszerint akinek ezzel a legcsekélyebb problémája is van, az homofób. Nem titokban történik (nem mintha az rendben volna), hanem teljesen nyíltan, a büszkeség jegyében. Sorra jelennek meg cikkek, miszerint a pedofília is orientáció, miszerint keveset tudunk róla, és fontos a megértése (amivel más kontextusban akár egyet is tudnék érteni). Ezzel egyidőben pedig éppen ezek a lapok ünneplik azokat a „drag queeneket", akik tízéves koruk előtt lépnek a porondra.”