Egyébként milyen emberjogi küzdelemről beszélünk? A legtöbb transznacionális vállalat HR-politikája évek óta Magyarországon is, hogy vezetői beosztások betöltésénél fontos szempont, hogy valaki nő, vagy szexuális kisebbség legyen. Márpedig egy olyan zárt rendszerben, ahol egyének egymással versengenek erőforrásokért, a pozitív diszkrimináció mindig magában hordozza a negatívat is. Ki nyomja el a szexuális kisebbségeket? A munkahelyen előny, gyermeket jelenleg is adoptálhatnak, és ha házasságként nem is kell elismernünk a frigyüket, egy közjegyző által hitelesített egyéni szerződéssel pontosan ugyanazt a státuszt realizálhatják, mint a házasok. Hátrányosan megkülönböztettek a szegények, a cigányok, az átlagosnál alacsonyabb férfiak, a mozgáskorlátozottak, a fogyatékkal élők, de azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, amikor egy újlipóti homoszexuális pár a vállalati felsővezetői pozíciójából elnyomást vonít. Nem vagy elnyomva, csak ahogy mindenki másnak, neked is meg kell küzdened bizonyos, a létezésedből fakadó krízisekkel.
Ezen egy vonulás, és pláne a büszkeség nem segítenek, csak rontanak. A Pride nem emberjogi mozgalom, hanem a nárcizmus diadalmenete, ahol nem elég elfogadni, a büszkeségük elismerésével tisztelni is kell embereket pusztán azért, amilyenek.
3) A Pride negatív tulajdonságainak hasítása