Tusnádra hangolva

Simon János politológus, egyetemi tanár írása

Valaki azt mondta, hogy a román nyelvű média vagy szidja a Tusványosi Nyári Egyetemet, vagy csak akkor ad róla hírt, ha medvetámadás éri. Mi kellene ahhoz, hogy egy harmadik alternatíva valósuljon meg, és rajtunk kívül a román szomszédjaink is dicsérjék a rendezvényt. Nos, mielőtt erre választ adnánk, nézzük meg, mi a hozadéka ennek a példaértékű szabadegyetemnek.

Az öt napos táborban naponta egyidőben 25-30 sátorban folyt a pódiumbeszélgetés, a vita, a kérdés-felelek. 30-50-100 résztvevő hallgatta, figyelte és szívta magába az információt, a tudást és a magyarázatot, este pedig nézte a színi előadást, ropta a néptáncot, járt a lába a diszkózenére vagy táncolt a nagyszínpad előtt az élőzenére. Kézfogások történnek és szerelmek szövődnek. A rendezvény egyfajta kulturális kirakodóvásár is, hiszen a hazai és a romániai magyar könyvkiadók tucatjai terítettek ki legújabb, legnépszerűbb portékáikat, de az asztalokon szép kézművestermékek is sorakoztak. A faházikókban és sátrakban ételt, italt, kolbászt, hurkát, lángost árulnak, a sarkokon meg főtt kukoricát, szedret és áfonyát, s így mindenkit csábít az illatok kavalkádja. Az előadók között ugyanúgy voltak civilek és politikusok, művészek és tudósok, média-celebek és politikai elemzők, miniszterek és szóvivők, azok, akik most ismertek és azok, akik majdan lesznek ismertek. Aki ott volt, mindenki élvezte. A fenséges hegyoldal, a sok színű zöld völgy, a gyorsan folyó Olt patak és a Csukás tó szépsége az örök szabadság élményét adja. A táj és a tábor emléke fogva tart. Tusnád kapcsán az a mondás járta, hogy aki egyszer elmegy oda, azt visszatér.

Tusványos nevét senki se keresse a térképen, mert az a táborozók által kreált fantáziaszó, két település nevének összevonásából született. A történet valamikor 1989 szilveszterén kezdődött, amikor néhány Fidesz-alapító román értelmiségiekkel közösen kirándulást tett a fenséges bálványosi erdőbe, s elhatározta, hogy ott majd a nyári egyetemet szervez párbeszéd jegyében. Bálványoson még az 1600-as években is megőrizték a pogány vallást, bálványokat imádtak és fehér lovat áldoztak. Kevesebb mint 10 év alatt kinőtte helyét a tábor, s átköltözött Tusnádfürdőre, az Olt folyó partján fekvő hegy lábához.

Jómagam 14 alkalommal jártam ott, s az első négy alkalommal még előadást is kértek tőlem az akkori szervezők. Utoljára amikor 2003-ban egy pódium-beszélgetésen Schöpflin György mellett ülve azt fejtegettem, hogy a posztkommunista országokban valami másféle demokrácia kezd kialakulni, mint a nyugat-európaiakban, mert se nem részvételi, se nem versenydemokrácia ez. Nem sok sikert arattam, hiszen akkor még a Nyugat egy követendő idolnak számított. Nem is kértek többet előadást tőlem. A végén egy összeszokott 20-25 fős csapattal béreltünk ki egy panziót, melyre a székely zászlót is kitettük, ami első alkalommal nagy feltűnést keltett. A közeli Nyergestetőn közösen kopjafát is állítottunk az 1849-ben hősi halált halt székely honvédek emlékére.

*

A szervezők az aktuális célokhoz igazodva évente tömören megfogalmazzák a tábor aktuális jelmondatát, ami 2019-ben így hangzott: „Egy a tábor”. A résztvevők általában szívesen emlékeznek Tusnádra, de nemcsak átélt kellemes személyes élményeik miatt, hanem Orbán Viktor jelenléte és előadása miatt is. Amit a magyar miniszterelnök mond, arra nemcsak a magyarok, de Európa vezető politikusai is odafigyelnek, és nemcsak Európában. Amerikában a fősodratú média két hírről rendszeresen tudósít: a Klubrádió nagyot mondó híreiről és Orbán tusványosi szerepléséről. Miért is?

Az évente elhangzó beszédek nem egyszerű kormányzati vagy politikai propagandaszövegek, hanem tudományos igénnyel megfogalmazott elemzések, helyzetértékelések és stratégiai víziók, szólnak a jelenről, hogy milyen politikai környezet vesz minket körül, és szólnak a kívánt és elérhető jövőről, a boldogulás lehetséges útjairól. Arról szólnak, hogy hol tartunk és hová szeretnénk eljutni, ennek milyen feltételei és legyőzendő akadályai vannak. A miniszterelnök mindig hoz magával körzőt és vonalzót, vagy ahogyan ő mondja, egyik kezében ott a malteros kanál, másikban pedig a kard.

Az ellenfeleit nem szapulja, visszafogott velük szemben, inkább megértő elemzéssel értelmezi a helyzetüket. Ők gyűlölnek minket, de mi nem őket, mert mi – jó keresztények módjára – az eszméjüket és a cselekedeteiket utasítjuk el, nem pedig az azt hordozó embert. Miért is? „Mi tudunk különbséget tenni ember és cselekedete között” – hangzott a tusványosi válasz. Egyrészt mert abból indulunk ki, hogy Isten mindannyiunkat a saját képmására teremtette, másrészt mert keresztény értékrendszerünk miatt bennünk van annak tudata és a bizonyossága, hogy „a szépség, a szabadság és az igazságosság” a mi oldalunkon áll.

*

2014-ben hangzott el Orbántól először az illiberális demokrácia dicsérete a liberalizmussal szemben, ami hurikánként söpört végig a nemzetközi politikában. A legtöbb értelmező ugyanis kapva kapott az alkalmon, hogy beszéljen róla, hiszen végre igazolva látta ezzel, hogy Orbán antidemokratikus, mert hogy számukra a demokrácia a liberalizmussal volt egyenlő, míg a liberalizmus annak tagadásával, vagyis a diktatúra dicséretével. De az ő olvasatukban emögött az állt, hogy évtizedeken keresztül ördögtől valónak festették le az illiberálist, ami Putyin és Erdogán rendszerére volt jellemző. Például a liberalizmust egyben azonosítottak a mások iránti toleranciával, és a politikai türelmesség szinonimájaként emlegették nemcsak a baloldalon, de a jobboldalon is, sőt gyakran még a magyar jobboldali médiában is.

A politika egyben a kulturális hegemóniáért való küzdelem, s így egy nyelvi térben is zajló harc, hiszen például az illiberalizmus még mindig egy „tagadást” és nem állítást jelent Nyugaton. 2019-ben a magyar miniszterelnök arra vállalkozott, hogy megtisztítsa a kifejezést a rápakolt szennytől, vagyis mélyebben is kifejtse, mit ért a liberalizmus meghaladásán és az illiberalizmus dicséretén az ezredforduló második-harmadik évtizedében. A kifejezést a keresztény szabadságeszmény alapjaiból eredeztette, s azt vallotta, hogy azzal, hogy a kortárs liberalizmus kiszárította maga alól a kereszténység eszméit elvágta gyökereit, új korlátok felállításával korlátozta polgárainak szabadságát, elveszejtette identitását, és a családok szétzilálásával legyengítette, sebezhetővé tette Európa társadalmait

Azonban fölnőtt egy újabb generáció, s mintha már Európában bomlófélben lenne a zárt liberális gondolkodás. Nekünk a feladatunk az új mellett érvelni. Az illiberalizmus a keresztény szabadságeszményre épít, ami az Isten, a nemzet, a család és a munka négyes pillérén áll.

A miniszterelnök új gazdaságvédelmi program kidolgozását is ígérte három menetben. Ennek legfőbb célja, hogy egyrészt fölkészüljön országunk egy esetleges gazdasági világválságra, hogy ki tudja védeni annak hatásait, másrészt hogy tartósan fejlődési pályára állítsa az országot, és segítse a fejlett Nyugathoz való felzárkóztatást gazdaságban és életszínvonalban is. Ennek pedig egyaránt tartalmaznia kell a nyugati gazdasági kapcsolatok ápolását és az új keleti utak megtalálását. A nemzetet sikeressé kell tenni, s ehhez biztató úton vagyunk.

*

De mikor sikeres egy nemzet? – tehetjük föl a kérdést. Magyarországon akkor, ha első nagy lépésben megálltjuk a fogyást, a csökkenést, a gyengülést és a romlást, második nagy lépésben pedig elindítjuk a növekedést, a gyarapodást, az erősödést, és sőt bizonyos területeken a soha nem látott virágzást: pl. munkahelyteremtés, GDP növekedés és a családpolitika területén. Az Orbán-kormány 2010 és 2018 között megtette az első nagy lépést, s harmadik ciklusában immár képes a második nagy lépés megtételére, megszervezte a gazdaságot és fejlődési pályára állította, s most megszervezi a társadalmat is az emberi méltóságot építő-védő szociálisan is érzékeny kereszténydemokrácia szellemében.

Szélesebb értelmezésben azt mondhatjuk, hogy az elmúlt 30 évben két nagy rendszerváltás történt, s részben még történik ma is. Az egyik az 1988-1990-es liberális modellváltás, melynek lényege a pártállami rendszer lebontása, a demokrácia és a piacgazdaság intézményeinek kiépítése. A másik a 2010-2012-től kezdődő kereszténydemokrata rendszerváltás, melynek lényeget a demokrácia és a piacgazdaság dinamizálása, fejlődési pályára tétele és a társadalom erős nemzeti és közösségi alapú modelljének kiépítése. Az egyén és közösség összekapcsolása a közös érdekek és értékek mentén történhet meg, s így alakulhat ki egy új, magyar nemzeti létforma.

Tusványosra mindig szükségünk lesz, s amit Németh Zsolték kitaláltak és 30 év alatt szépen építgettek, azt folytatni kell. Hiszen az biztos, hogy a magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd megmarad valamilyen formában. Mögöttünk volt egy diktatórikus korszak, amikor ez a párbeszéd állampolgári szinten teljesen hiányzott. Fontos, hogy Romániában van, nyitunk a román magyar kisebbség felé, másrészt Románia felé is, szeretnénk integrálni és jószomszédsági viszonyt fenntartani. Üzenet a fiatalság felé, hogy őrizzétek meg magyarságotokat és identitásotokra legyetek büszkék. Magyarnak lenni szép!

A párbeszédek és viták révén fontos a politikai kultúra fejlesztése. Az Európai Uniónak is üzenünk, amikor elmondjuk, milyen víziónk van a kontinensről. Ez Orbán Viktor és Tusványos legfőbb üzenete.

Harminc év nagy idő egy ember életében is, hát még egy tábor történetében. Lehet, hogy magának a történelemnek nincsen célja, de ennek a tábornak mindig volt és mindig is lesz célja.

Egy biztos, ahogy a füredi Anna-bál, úgy a Tusványosi Szabadegyetem is akár 100 évét megélhet, mert ahogy mindig szükség lesz a magyar-magyar párbeszédre, a 21. században a magyar-román párbeszédet is fönn kell tartani. Ahhoz, hogy a román politikában érdemi, koncepcionális változások történjenek, elengedhetetlen a mérvadó román értelmiség demokratizálása, a két fél közötti bizalom építése, eszköze pedig az információcsere, a kibeszélés és a párbeszéd. Ehhez pedig kiváló terepet kínálnak Tusványos sátrai, kísérőnek pedig néhány korty tusnádi tüzes víz, s ezután talán majd románul is elhangzik a párbeszéd dicsérete.

Tegyük hozzá, hál’ Istennek ez évben a medvetámadás is elmaradt!