Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Öt plusz egy gondolat a szombati felvonulás előtt.
„4. A Pride egy buli
Egy olyan délután ez, amikor az LMBTQ+ közösség tagjai, barátok, rokonok egy viszonylag biztonságos közegben jól érezhetik magukat, felszabadultan önmaguk lehetnek. Végigsétálhatnak kézenfogva a városon, vagy akár táncolhatnak a feldíszített kamionokról szóló zenékre. Rengeteg különböző ember, különböző stílus jelenik meg ilyenkor. És igen, vannak, akik túlzásba esnek – mint ahogy minden buliban, tüntetésen, bármilyen tömegrendezvényen találhatunk ilyen embereket. Ezek alapján gusztustalannak bélyegezni a többi felvonulót, és azt mondani, hogy céljuk ettől kevésbé érdemes támogatásra, egy nagyon igazságtalan és téves út.
5. A Pride egy ünnep
Ünnepe a világunk sokszínűségének és az elfogadásnak, ünnepe a bátorságnak és az őszinte életnek. Ünnepe a szerelemnek, bármilyen neműek között jön is létre. Ünnepe az önkifejezésnek, az egyediségnek, de a közösségnek, összetartásnak is. Az elmúlt években a felvonulás már itthon is a Pride-hónap megkoronázásaként van jelen: méltó lezárása annak a pár hétnek, amikor kivételesen az LMBTQ+ közösség tagjai is számos nekik szóló kulturális, ismeretterjesztő, közösségi és önismereti program közül válogathatnak.
Az elmúlt években az eddig elért eredmények leépülőben vannak. Egyre több az uszító, gyűlöletkeltő megnyilvánulás a politikusok részéről, miután a közbeszéd színvonala általában véve is hihetetlen gyorsasággal romlik. A Pride-hónap alatt a közösséget ért támadások bizonyítják, hogy nem maradhatunk csendben: fel kell lépnünk a kirekesztés és a félelemre építő politika ellen.”