Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Miben reménykedhetünk tehát mi, magyarok és közép-európaiak Ursula von der Leyen kapcsán?
„Ursula von der Leyen asszony pedig a megválasztása érdekében – és valójában kissé őszintétlenül – mind a két tábornak próbált a kedvében járni. Azonban nyilvánvaló: ez az elnöki ténykedése során nem fog menni, vannak világosan eldöntendő kérdések, se hús, se hal álláspont egyszerűen nem létezik a fenti témakörökben. Jól írja a svájci lap, hogy az új bizottsági elnök a legszigorúbb igényekkel fogja szembetalálni magát, s ha nem tud világos álláspontokra jutni, hamar felőrlődhet.
Még világosabban fogalmazva: ha nem áll a sarkára a következő időszakban, hamar megeszik reggelire. Miben reménykedhetünk tehát mi, magyarok és közép-európaiak Ursula von der Leyen kapcsán? A kép összetett, vannak biztató és kevésbé biztató mozzanatok egyaránt.
Ismerjük el: a korábbi években tett politikai nyilatkozatai nem túl »kedvesek« nekünk, közép-európai szuverenistáknak. Hitet tett az Európai Egyesült Államok mellett, helyeselte az azonos neműek házasságát, a lengyel PiS kormányzásáról is negatív értelemben fogalmazott, 2015-ben elítélte a magyar határvédelem jogos fellépését a határt erőszakosan áttörni szándékozó migránsokkal szemben, 2014-ben pedig – akárcsak később Gyurcsány – még egy szíriai menekültet is befogadott.
Ezzel szemben biztató mozzanatnak tarthatjuk azt, hogy hétgyermekes családanyáról beszélünk, akinek a preferenciái között ott kell hogy legyen a család- és gyermekbarát politika iránti elkötelezettség, ami közös pont lehet a magyar kormány és a bizottsági elnök között. Valamint biztató lehet az is számunkra, hogy a V4-ek szavazataival lehetett elnök, amit pontosan tud és talán nem is felejt el a továbbiakban. Erre utal a Süddeutsche Zeitungnak adott nyilatkozata, amelyben hangsúlyozta, hogy méltányosabbnak kell lenni a közép- és kelet-európai országokkal szemben, s a jogállamiságot érintő vizsgálatoknál minden országot egyenlő mércével kell mérni.
És előnyös lehet az is, hogy nem olyan vaskalapos módon liberális és globalista, mint például Frans Timmermans, Angela Merkel vagy Jean-Claude Juncker; sokkal rugalmasabb, pragmatikusabb politikusnak tűnik az előzőekhez képest, ezért talán hajlik a kölcsönösen előnyös, kompromisszumos megoldásokra hazánkkal és a V4-ek országaival. Láthatóan önkorrekcióra is képes, többek között az Európai Egyesült Államok víziójával kapcsolatban, hiszen az említett interjúban már azt fejtegette: az unióban a sokszínűség egysége mutatkozik, és ez nem föderalizmus, és »ez a helyes út.« A lényeg, hogy a következő hónapokban se felejtse el ezeket a megállapításait!”