Nagyjából mindenki tudja ezt a tengerparti villák esetében. Egyetlen politikus sem merte még azt állítani, hogy minden család demokratikus joga lenne egy tengerparti villában pihenni. Mindenki érti, hogy ha 14 millió családnak csupán 10 méter jutna a tengerparton, akkor is 140 000 km tengerpartra lenne szükségük, hogy elférjenek. Olyan kis szeletekre kellene osztani a partot, hogy a villák értékének csökkenésével minden előnyük elveszne a szállodákkal szemben. Röviden: a partok elérésének demokratizálása csak egy módon, köztulajdonú partszakaszokkal lenne lehetséges. Ez a megoldás persze meredeken szemben áll a privát tengerpartok luxusával, ami egy kisebbség kiváltsága a többiek rovására.
Ha valami ennyire nyilvánvaló a tengerpartok esetében, akkor azt miért nem ismerjük el a közlekedésre vonatkozóan? Nem ugyanolyan aránytalanul sok helyet foglal a szűk rendelkezésre álló térből az autó, mint a tengerparti villa? Nem fosztja-e meg a helyétől a többi – gyalog, kerékpárral, villamossal, busszal – közlekedőt? Nem veszik el az autózás előnye, amikor már mindenki autóval közlekedik?
Mégis rengeteg politikus állítja, hogy minden családnak joga van legalább egy autóhoz. Elvárják a hatalmon levő kormánytól a mindenki számára kényelmes parkolás és könnyed városi autózás lehetővé tételét, illetve hogy a szünidő kitörésekor másokkal egy időben, mégis gyorsan utazhassunk el nyaralni autóval.