„A korábbi választásokon az Új Flamand Szövetség (N–VA) sok szavazatot elvett a Flamand Érdektől. Mitől fordult meg ez
a trend?
Az N–VA valóban sok szavazatot vesztett ami javunkra, de az is igaz, hogy közben a hagyományos pártok – a szocialisták, a kereszténydemokraták és a liberálisok – is, szintén a mi javunkra. Ez a választási nap földindulás volt a flamand politikában.
Hogyan befolyásolja a választási eredmény a belga politikát, különös tekintettel a kormányalakításra?
Óriási fordulópont. Ez az első alkalom, hogy a Flamand Érdeket hivatalosan meghívták a királyhoz. Köztársaságpártiként kétszer is meggondoltam, mielőtt elfogadtam a meghívást, de végül úgy döntöttem, mennem kell. Meg fogok tenni mindent, hogy a választóink megkapják azt a politikát, amit akarnak, akkor is, ha ehhez látogatást kell tennem a királynál. A flamand oldalon tárgyalásban vagyunk a kormányzásról. Flandria legnagyobb pártja továbbra is az N–VA, mi pedig kényelmesen megszereztük a második helyet. Logikus lenne, hogy velünk kormányozzanak. Ugyanakkor viszont éppen nincs meg a többségük.
A hagyományos pártok inkább megalakítanák a »vesztesek koalícióját«, mint hogy velünk kormányozzanak. Persze ha ezt megteszik, nem hiszem, hogy a flamandok boldogok lesznek. És amikor ismét lehetőséget kapnak a szavazásra, biztos vagyok benne, hogy még erősebbek leszünk, és többé nem tudnak figyelmen kívül hagyni minket. A szövetségi kormánykoalíció megalakítása még bonyolultabb: miközben Flandria jobboldali fordulatot vett, Vallónia még inkább balra szavazott, mint eddig. Ez megmutatja, hogy Belgiumban de facto két külön demokrácia működik.
Guy Verhofstadt pártja, a Nyitott Flamand Liberálisok és Demokraták (Open VLD) az EP-választáson negyedik, a szövetségin pedig hatodik lehet. Minek tudható be a meggyengülésük?
Az emberek egyszerűen már nem hisznek nekik. Verhofstadt pártja minden választás előtt megígéri, hogy csökkenteni fogja az adókat. Évek óta vannak hatalmon, de semmi sem változott. A többi hagyományos párt is sokat vesztett. Az emberek látják, hogy a társadalom rossz irányba változik, és valódi fordulatot akarnak. Az olyan pártok, mint a Flamand Érdek, a francia Nemzeti Tömörülés vagy az olasz Liga éppen ezt adják meg nekik.”