Feladta az egyik uniós tagállam: tárt karokkal várnak több százezer migránst
A reform 2025 májusától lép életbe.
Az első szellemiség Jézus Krisztushoz nyúlik vissza, a másik a felvilágosodás forradalmaiban gyökerezik.
„A bevándorlás és leginkább az iszlám szellemiségű illegális bevándorlás nem csupán megoldandó probléma, hanem civilizációnk fennmaradásának kérdése. A jövőnk most és aszerint dől el, hogy miképp viszonyulunk a krízishez.
Ha csak a szűkebb értelemben vett »civilizációs magot« szemléljük, és ha tovább szűkítjük a fókuszunkat oda, ahol minden érték és norma megszületett, azaz Európát vizsgáljuk meg, akkor szembeötlő különbségre lehetünk figyelmesek. Olyan törésvonalat találunk, amelynek mentén gyakorlatilag két kulturális entitás létezik egy civilizáción belül. Az egyik – a régebbi – a keresztény hagyomány, értékrendszer, norma és együttélési kultúra. A másik pedig a polgárosodás során, az individualizmus szélsőségessé válásának következtében létrejött egalitárius (egyenlőségen alapuló) és liberális eszmék összessége. Az első szellemiség Jézus Krisztushoz nyúlik vissza, és az egyházak kialakulásának köszönhetően vált társadalmi alapkővé; míg az utóbbi a felvilágosodás forradalmaiban gyökerezik. Az első egyfajta védelmező magatartást (és politikai cselekvést) váltott ki és adott egyfajta azonosulási lehetőséget az egyén és a közösségek számára; a másik ellenben a befogadást, a sokszínűséget és a multikulturalizmust hirdette meg, hivatkozva a szabadság és az egyenlőség önkényes és forradalmi értelmezésére. Ez utóbbiban, az állandóan lángoló forradalmiság (szerintük progresszió) már átlépte a normális együttélés határait és sokszor ellentmond a józan (paraszti) észnek.
A nyugati keresztény civilizáció legrégebbi forrása maga a keresztény (tágabb értelemben vett) kultúra. Benne a magatartásunkat meghatározó összes morális normával; az igazság, az egyenlőség és a szabadság kétezer éve létező értelmezésével; a velünk élő, sokszor észrevétlen búvópatakként a cselekvésünket meghatározó hagyományokkal; a tradicionális közösségekkel, a férfira és nőre épülő családmodellel; és olyan láthatatlan, de az egyén felett álló értékekkel, amelyek iránytűként szolgálnak a társadalmi együttélés során.”