„A csimpánzok mellett a bonobók az egyik legközelebbi rokonaink. A Kongó-medencében élő, ma már veszélyeztetett majmokat hivatalosan csak 1928-ban fedezték fel. A nőstények körülbelül kilencéves korukban válnak ivaréretté, ekkor elhagyják a családjukat, és új csapatba költöznek: így kerülik el a vérfertőzést, illetve növelik a faj genetikai diverzitását. A családban maradó hímek viszont később is szoros kapcsolatot ápolnak az anyjukkal.
A bonobó anyák ugyanis szinte bármit megtesznek azért, hogy fiuk a kiszemelt nősténnyel párosodhasson. Megpróbálnak közelebb kerülni a nőstényhez, mert ezzel növelik a saját fiaik lehetőségeit, majd amikor létrejön a nász, őrzik a fiatal párt az aktus ideje alatt, hogy semmi ne zavarja meg őket. Sőt, attól sem riadnak vissza, hogy megzavarják más hímek közösülését, ezzel is a fiuk esélyeit segítve.
És a kutatások szerint ez a magatartás megtérül: azok a hímek, akiknek az anyja hozzájárult a párzás sikerességéhez, körülbelül háromszor nagyobb eséllyel nemzenek utódokat, mint azok a bonobók, akiknek az anyja korábban elhagyta a csoportot.”