Mi értelme a filozófiának napjainkban?

Mellesleg a filozófiának már a legelejétől igenis konkrét köze volt a (természet)tudományhoz, mert az első görög filozófusok egyben tudósok is voltak. Emellett nyilván a valláshoz (ezoteriához) is, mivel a tudomány kezdetei is a mágiába nyúlnak vissza. "A nyugati világban a filozófia először az orfikus tanokban és Hésziodosz műveiben jelent meg. Ezek a filozófiák még nagyon közel álltak a mítosz világához, és szemléletüket tekintve archaikus jellegűek." "Ióniában, Milétoszban jött létre az első filozófiai iskola Thalész vezetésével" (Thalészt ma tudósnak tartjuk). "A nagy milétiosziakat követően a nyugati görög gondolkodók (Kr. e. 4. század) – akik a kezdetektől fogva nagyban különböztek a milétosziaktól – feladták az ősi anyag kutatását, és náluk inkább a vallás (püthagoreusok), vagy a metafizikai ellentmondások (Parmenidész és eleai Zénón) voltak a hajtóerők." "Arisztotelész (Kr. e. 384–324), Platón tanítványa, Nagy Sándor tanítója, majd saját alapítású tanintézete, a peripatetikus iskola (Líceum) vezetője. Az ő tanaira épült szinte az egész középkori filozófia, de az újkori filozófia is sokat merített belőlük. Filozófiáját szisztematikusan építette fel, amit tudományosan igyekezett alátámasztani." Az idézetekből látható, hogy a filozófia mind a vallásos-misztikus tanításokhoz, mind a természettudományokhoz nagyon erősen kötődött, már kezdetektől. Nem igaz az az állítás, hogy a filozófiát csak a 19-20- sz-i egyetemi rendszer kötötte a tudományhoz, és ennek a teljesen modern elvárásrendszernek akarnak megfelelni a filozófusok.

Közösségi, társadalmi haszna úgy lenne, ahogyan azt Szókratész művelte. Konkrétan odamenni emberekhez, konkrétan belekérdezni a hiedelmeikbe, előítéleteikbe; konkrétan rámutatni az átgondolatlanság miatti logikai hibákra és rávenni őket arra, hogy gondolkodjanak, illetve együtt gondolkodjanak a kérdezővel. Erre kitűnő platform az internet, amin keresztül a filozófiát végzett emberek tömegei játszhatnának Szókratészt és lehetnének néptanítók. Az viszont nem megy, hogy aki akar, az látogassa meg őket az elefántcsonttoronyban, járjon előadásra, vegye fel a filozófia szakot, olvasson ötezer oldal Hegelt-Nietzschét-Kierkegaardot, mert így persze hogy teljesen haszontalan, marginális, fölösleges okoskodás és szócséplés marad az egész, amit a legjob beszántani és a helyét sóval behinteni; így a filozófia nem lesz más, mint Heller Ágnes és Vajda Mihály - mert csak egyedül ők hajlandóak magukat megmutatni. Azt én értem, hogy szókratészkodni nincs idő, energia, lehetőség, mert előadásokat KELL tartani, könyveket KELL írni, a szakmában KELL mozogni, mert az ember csak erre kap fizetést. De ahogyan egy idő után röhejes a túlbonyolított, túlokoskodó nyelvezet, fogalmazásmód, úgy egy idő után siralmas a filozófus rabszolga is, aki a falanszter színben élve széklábakat farag, csak mert azért kap fizetést, és miközben a szabadságról szónokol, ő egy picit sem érzi szabadnak magát. és amikor jön az állami úthenger, és átrajzolja még az eddigi pénzosztási térképeket is, akkor aztán végképp elindul a sivalkodás, mert a legnagyobb veszélyben természetesen a leghaszontalanabb locsifecsi szakmák művelői vannak, akikből egy kanyi találmányt sem bír kisajtolni az innovációs miniszter. Marxnak azért lett óriási hatása az emberi szellemtörténetre, mert igyekezett az emberek hétköznapi, tényleges problémáira koncentrálni, és azokon változtatni. Ugyan ő maga nem vállalt részt sem a problémákból, sem a megoldásból, így az utókorra maradt annak a kipróbálása, hogy a receptje alapján készített puding mennyire ehető. Nietzschének szintén azért lett óriási hatása az emberi szellemtörténetre, mert az ő tanításait is átvitték a gyakorlatba, és ki lett próbálva, hogy az mennyire működik. A Mátrix legalább fantázia szinten próbál a gyakorlatba átültetni sok filozófiai tanítást. Ez a gesztus rendkívül hiányzik a filozófiából. Mert amíg a pszichológia nem csak elmélkedés, hanem konkrét klinikai gyakorlata van, és a művészet nem puszta elmélkedés, hanem konkrét művekben valósul meg, amiket a közönség az érzékszerveivel befogadhat és megítélhet, addig a filozófia igyekszik MEGÚSZNI mindenféle konkrét tapasztalati visszajelzést!! Azon az alapon, hogy á, mi nem vagyunk tudomány, minket nem lehet egy kalap alá venni a gyógyszert kotyvasztó kémikussal.... de nem veti alá magát a művészet próbájának sem. Miféle gyakorlati visszajelzése lehet annak, hogy amiket állítanak, az igaz vagy hamis, ha a filozófiának a tudománytól és művészettől, pszichológiától és teológiától eltérően - nincs semmiféle társadalmi relevanciája? Azt állítják a beszélgetésben, hogy a filozófia a legnagyobb kérdésekre kérdez rá, például, hogy az ember miért van a világon. Na és a filozófus, aki választ ad erre a kérdésre, a saját életében kipróbálta annak a válasznak a helyességét, amit erre a kérdésre adott? Mondjuk, tegyük fel, az a válasz a kérdésre, hogy az emberi élet célja a szabadság megvalósítása. na és megvalósította az illető filozófus a szabadságot? Bebizonyította, hogy tényleg ez az élete értelme és célja? Vagy adhat bármi más választ - azt a választ meg is éli? Másképp mondom: ha rájött az illető egy igazságra, az az igazság megváltoztatta az életét? Mert tegyük fel, hogy az igazságra azért kell eljutnunk, hogy ahhoz tudjuk szabni az életünket; azaz egy felismert igazság megváltoztatja az életet, és a megváltozott nézőpont lehetőséget ad arra is, hogy más igazságokat is felismerjünk. Tehát mondjuk, ha rájövünk, hogyan lehet jobb hajókat építeni, azzal messzebb tudunk hajózni, új területeket tudunk felfedezni, ahol olyan emberek, állatok, növények élnek, olyan éghajlat uralkodik, amivel átalakul az, amit eddig a világról gondoltunk; és nem csak a gondolataink alakulnak át, hanem a világunk gyakorlati megtapasztalása is megváltozik. És így tovább, lépésről lépésre, a gondolatok és a tettek folyamatosan alakítják a világot, és juttatnak el új és új felismerésekre. A művészetben is tetten érhető ez a fejlődés, nem igaz, hogy ott nem beszélhetünk arról, hogy ha eljutunk egy bizonyos pontra, akkor onnantól megváltozik az, amit a művészetről korábban gondoltunk. Egyrészt ilyen értelemben a filozófiában is biztosan van valamiféle fejlődés, másrészt mégiscsak megdöbbentő, hogy az állítja, nincs. Mert minden csak lábjegyzet Platónhoz. El kell gondolkodni azon, hogy a filozófus, aki a legnagyobb kérdéseken elmélkedik, miért nem képes az ezen kérdésekre adott válaszait a gyakorlati életben megvalósítani? Nézzük megint Szókratészt (ott én leragadtam). Őt nem csupán elméletileg érdekelte a közösségi és egyéni erkölcs, hanem konkrétan gondolkozott azon, hogy az erkölcsös élet megvalósítását mi segíti és mi akadályozza. És azt állította, hogy a görög vallás (aminek istenképét leginkább Homérosz eposzai befolyásolják) kifejezetten akadálya az erkölcsös élet megvalósításának, ezért Homérosz eposzainak olvasását konkrétan be kell tiltani, mert rossz hatással vannak az erkölcsökre. Erre Szókratészt konkrétan kivégezték. Ő pedig konkrétan vállalta ezt, mert ez is része volt a filozófiája gyakorlati kipróbálásának. Ő tehát nem csupán beszélt valamiről, hanem konkrétan megváltozott miatta az élete. És ezt nem csak arra értem, hogy kivégezték, hanem arra is, hogy ezt be merte vállalni. Vagy eleve a barlanghasonlat konkrét, gyakorlati megvalósítása - tényleg visszamegy a sötétségben ülőkhöz és ott tényleg beszél arról, amit már tud. A filozófusok hova mennek vissza, ha ott ülnek az elefántcsonttornyaikban a tanszékeken? Ez most nem ugyanaz, amiről Gyenge beszélt, hogy a filozófiát végzettek el tudnak helyezkedni a médiában és a multiknál. Mert szereznek skilleket. Hanem arról, hogy a konkrét bölcsességüket hogyan adják konkrétan tovább, hogy mind ők, mind a társadalom többi tagja azt konkrétan megvalósítsa az életében? Hogy lehet, hogy nem a leggyakorlatiasabb, leginkább megfogható tudományművészet a filozófia? Ez gyakorolhatná a legközvetlenebb hatást a hétköznapi életre. Hogy lehet, hogy mégsem?

Semmi. :))

Ha új, jelentős gondolatokról, gondolkozásmódról van szó, ami át is jut társadalomba, akkor van értelme a filozófiának, ha csak egymás és a régiek idézgetéséről, hivatkozásokban mutatott "tudományoskodásról" van szó, akkor nem. Az egy belterjes szellemi maszturbáció vagy finomabban önreklámozás, hoby én "ezt is tudom".