A demográfiai fordulatról és a férfiak felelősségéről

Lovászy László stratégiai kutatásokért felelős miniszteri biztos írása

A 21. század eleji Európa számtalan kihívással bír: demográfiai hanyatlás egy történelmi mércével durván erősödő migrációs nyomással párosulva egy olyan Európában, ahol általában nem csak a gyerekszám, hanem a házasságok száma is csökken, miközben a munka-család konfliktusa is rányomja a bélyegét a családok életére. A lemorzsolódó fiatalok kiesése az oktatási rendszerekből már mindennapos tény. A mesterséges intelligencia eljövetele beláthatatlan következményekkel jár a munkaerő-piacon, mindez a feminizmus mint ideológia és politikai irányzat erősödésével esett és esik egybe.

A gender témának valóban vannak vitatható irányzatai és szélsőséges képviselői, azonban látható az is, hogy

Sőt, a kereszténység egyik, ha nem éppen a legfontosabb öröksége – más világvallásoktól elérően – a két, méghozzá egyenrangú fél között köttetett házasság intézménye erős alapot ad a nők jogai tekintetében. A II. Vatikáni Zsinat döntése alapján a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban a következőképpen szól: „Mind a férfi, mind a nő kölcsönös és teljes szeretetben elismerendő egyenlő személyi méltósága is nyilvánvalóvá teszi a házasságnak az Úrtól megerősített egységét”. Ez egyben a felvilágosodásnak és polgárosodásnak az egyik kiindulópontja is.

A demográfiai hanyatlás Európában már kész tény, hiszen a legmagasabb termékenységi rátával rendelkező országok körében sincs meg a 2,1-es reprodukciós ráta, ami azt jelenti, hogy a következő, felnövekvő nemzedékekig biztosan csökken az EU jelenlegi népessége úgy, hogy közben a bevándorló hátterű népesség növekszik, illetve nőhet a bevándorlás ott, ahol ezt támogatják. Márpedig a keleti tagállamok csatlakozását megelőzően, az 1990-es évekig egyértelmű volt a trend Európában: Nyugaton már 1960 óta folyamatosan csökkent a természetes népszaporulat (2016-ban már mínuszba fordult), míg ezzel párhuzamosan mégis nőtt az EU népessége az elsősorban a korábbi gyarmatokról érkező és olcsó munkaerő képében megjelenő népesség emelkedése miatt. (1985 óta minden évben többségben voltak a bevándorlók a kivándorlókhoz képest). 

Az európai demográfiai hanyatlásnak azonban van egy kevéssé ismert, mondhatni objektív aspektusa is: az európai férfiak nemzőképessége az elmúlt évtizedekben durván megfeleződött, ami azt jelenti, hogy a gyermekvállalás előtt immáron nemcsak anyagi – a nyugati középosztály helyzete is megrendülni látszik és a mostani fiataloknak is kevesebb esélyük van egy olyan életszínvonalra, amilyen most a szüleiknek van –, hanem immáron egészségügyi kihívások is tornyosulnak, amellett, hogy

A magyar kormányzat 2018-ban jelentősen lazította Magyarországon a lombikkezelésekkel kapcsolatos korlátokat, emelve a támogatásokat, bővítve a kedvezményes kezelések körét is.

Ha már családtervezés, akkor nézzük a házasságok számát! Általános tendenciának tűnik, hogy a hagyományos házasság válságba került Európában: egyre kevesebben kötnek házasságot kontinens-szerte: 1965 óta közel a felére esett a házasságkötések száma úgy, hogy közben a népesség nagyjából 100 millióval nőtt. Bár az utóbbi néhány évben emelkedett (duplázódott) Magyarországon a házasodási kedv (és a válások tekintetében az európai középmezőnybe tartozunk), becslések szerint a magyar házasságok felbontásának közel 70%-át a nők kezdeményezik.

Ez azért elgondolkodtató, mert amennyiben ezt a köteléket inkább a nők bontják fel úgy, hogy ők utána kevésbé házasodnak újra és vállalnak újabb (saját) gyermeket, akkor itt mélyebb probléma van: vélhetően a terhek és kötelezettségek nem megfelelően oszlanak meg. A legfrissebb felmérések azt is mutatják, hogy bár 1999-2000-hez képest az utóbbi időben javult (átlagosan napi 15 perccel) a magyar férfiak és nők családon belüli munkamegosztása, a nők még mindig jóval több otthoni kötelezettségnek tesznek eleget – még munka mellett is.

A jövő munkahelyeinek összetétele most alakul: amilyen az oktatási helyzet, olyan lesz a várható munkaerő-piac is. Ma már egyre több országban több nő szerez diplomát, mint férfi és az ún. reáltárgyakban is nő a hölgyek száma, aránya. Mint ismert, a magyar felsőoktatásban tanuló nők kb. 53 százalékos aránya már megfelel a nyugat-európai átlagnak, műszaki területen viszont még mindig elmaradás tapasztalható. Ezért a cél a mérnökképzésben részt vevő lányok arányának növelése jelentette ki 2017-ben – akkor még az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkáraként – Palkovics László miniszter.

A 2016-os adatok szerint a doktori képzésben – még ha minimális mértékben is – már több nő szerzett Ph.D. fokozatot, mint férfi. A mesterfokozat tekintetében a nemek közötti különbség már egyértelmű:

Ezek a trendek egy újabb, ámbár kevéssé ismert folyamatot is elárulnak a (képzett) nők munkaerő-piaci helyzetét tekintve. A vezető, menedzseri pozícióval rendelkező, versenyszférában dolgozó magyar nők arányát tekintve az Eurostat legfrissebb adatai alapján megelőzzük a luxemburgi, svéd, francia vagy éppenséggel a holland hölgyeket. Összességében az EU első hat országában vagyunk ezen a téren, ami jelzi a magyar nők talpraesettségét is.

Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb férfi kerül be a felsőoktatásba, és a lemorzsolódók közt is magasabb a fiúk-férfiak aránya Európa-szerte. Ez azt is jelenti, hogy sürgősen át kell gondolni, hogy a fiúkat hogyan is kellene nevelni, képezni, és hogyan lehet a teljesítményüket fokozni a testi-biológiai, fizikai és mentális szükségleteiknek és képességeiknek megfelelően, illetve milyen iskolarendszeren kívüli, testi-lelki fejlődésüket jobban szolgáló programok képzelhetőek el, valamint milyen szerepet szánunk a (tömeg)sportoknak. (Több a túlsúlyos férfi, mint nő. Legnagyobb arányban, 70% felett, a 35 év feletti férfiak körében tapasztalható elhízás ma Magyarországon.)

Mindez miért fontos? Rövid távon a többkeresős családokban egyre nagyobb az esély arra, hogy a nők magasabb végzettségük miatt anyagilag stabilabb és magasabb jövedelemmel rendelkezzenek, mint párjaik,

és az azokkal kapcsolatos kihívásokat és elvárásokat, valamint alkalmazkodási feladatokat.

A 21. század másik fontos fejleménye a mesterséges intelligencia terjedése és immáron a munkahelyek kiváltásának növekvő lehetősége és mértéke. A mesterséges intelligencia és az azzal összefüggő gépi tanulás miatt azok a képességek – bizonyos kognitív és elemzői képességek –, amelyekben korábban elsősorban a férfiakat „tartották jobbnak”, egyre inkább háttérbe szorulnak, és helyükbe olyanok lépnek, mint például testbeszéd (kommunikáció), empátia és multitasking, amelyekben viszont a hölgyeket tartják jobbnak.

Az USA-ban az 1980-as évektől kezdve a férfiak pozíciója romlott, míg a nőké jelentősen javult ezen a téren. Ez azt is előrevetíti – Sarah O'Connor, a Financial Times szerzője szerint –, hogy a „robotbiztos állásokat” egyre inkább a nők tölthetik be a jövőben a jelenlegi trendek alapján. Érdemes felidézni, hogy mit is nyilatkozott Kaszparov sakknagymester egykoron Polgár Judittal kapcsolatosan. Az orosz világbajnok úgy vélte 1988-ban, hogy Judit sosem lesz képes megverni őt, mert egy nő nem képes kezelni azt a feszültséget és harci szintet, amit egy férfinak kell. 14 évvel később az orosz versenyző éppen a Kremlben kapott ki a magyar színeket képviselő Polgár Judittól.

Visszatérve tehát a kiindulási ponthoz: ma inkább arról kell(ene) beszélni, hogy

ugyanis ma Magyarországon egy átlagos megyényi populációnyival több gyermektelen férfi van, mint gyermektelen nő. Talán még annyira nem felismert tény az sem, hogy az ipari forradalmakat megelőzően a férfiak és családfők húsba vágóan érdekeltek voltak abban, hogy minél több gyermekük legyen és maradjon életben, hiszen a mezőgazdasági és háztáji munkákhoz, majd a manufaktúrákhoz, iparos munkához kellettek az „ingyenes”, szorgos kezek. A kötelező (alapfokú) oktatás elterjedésével és az egyre individualizáltabb, de egyben uniformizált (futószalag melletti) munkát jelentő tömegtermelés korában már nem volt gazdasági szükségszerűség a sok gyermek a háztartásban. Sőt, a gyermekek egyenesen ki is estek a termelésből az iskolaéveik alatt mint számításba veendő munkaerő, méghozzá egyre nagyobb költségekkel és kiadásokkal.

Az emberiség – nem is olyan rég – rengeteg szenvedésen és borzalmon ment keresztül a 20. században, mondhatni özönvíz-szerű pusztítás ment végbe Európában a két világháború következményeként. Ha a Bibliához fordulunk, akkor Mózes 1. könyve a teremtésről (9:1) adhat eligazítást a jövőre és férfiakra nézve. E szerint az özönvizet túlélők közösségéhez, a férfiakhoz fordulva „Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!”

A gyermekvállalás és állapotosság sem régen, sem ma nem a nők egyedüli döntése és kizárólagos felelőssége. Nem még több feminizmusra, hanem több felelősségre és a 21. századi kihívásoknak megfelelő kereszténydemokrata értékrendre lesz szükség ahhoz, hogy férfiak hozzájárulása a demográfiai kihívásokhoz felnőjön a hölgyekéhez.