Öt éve comingoutoltam

„Szóval, nekem ez egy különleges nap, öt éve annak, hogy comingoutoltam a nyilvánosságnak. Életem egyik legjobb döntése volt. Ahogyan korábban felszabadító érzés volt magammal tisztába jönni, aztán a családomnak, barátaimnak előjönni. Nem kellett többet gondolkodnom a szavaimon, hogy mi »derül ki« rólam, teljesen őszintén beszélhetek.

A hamarosan kommentelni érkező melegszexmániás homofóbok figyelmébe ajánlom, hogy a legintimebb dolog, amit ezek után tettem – tettünk –nyilvánosan, hogy amikor bejegyzett élettársak lettünk Gáborral, az erről készült fotók közül egyetlen egyet nyilvánosra állítottunk. Büszkék voltunk erre a nagy családi (!) eseményre, mint bárki más. Jogunk volt rá büszkének lenni, és istenemre, továbbra is azok vagyunk.

Öt évvel ezelőtt arról írtam, hogyan éreztem azt, egyre inkább összeér, amiről írok és beszélek azzal, amit megélek. Hogy érzem, itt engem is sértegetnek. Mindig arra biztatok, hogy az emberek ne hagyják magukat, ne hagyják a saját és mások sérelmeit szó nélkül, így hát én sem akartam szó nélkül hagyni. Sőt azt akartam mondani, hogy nem csak a sérelem elkerülésének joga illet meg mindenkit, hanem a törvényes kapcsolat, a családja egyenjogúsága és ennek a jogi védelme is.

Annak, aki megteheti, szólnia kell mások és önmaga érdekében. A jogai és a méltósága érdekében, azért, hogy aztán ezt mások is megtehessék. Meg hogy holnap is megtehessék.

Az én példám arra bizonyíték, hogy ehhez nem kell különösebben mozgalmi embernek lenni. Ma sem tartom magam aktivistának, és nem azért, mert azzal bármi bajom lenne, ellenkezőleg, hanem csak mert nem olyan alkat vagyok. Kínlódom is emiatt, hogy tehetnék gyakran többet, de most inkább azt hangsúlyoznám, hogy mindenki megtalálhatja az általa bejátszható cselekvési formát. Ha csak ennyit megtesz egy számára fontos ügyben, máris előbbre vagyunk.

Amire szükség is van, hiszen láthatóak az aggasztó jelek. Éppen az elmúlt öt évben ácsolódik az a kormányzati teória, amiben csakis az állam által diktált orientációknak és együttélési formáknak van helyük.”