Atomkór – mikor marhára esik, de a világvége végül elmarad

Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.

Ha az állampárt beszennyez, vagy megpróbál beszennyezni valamit, azt el kell hajítanunk?
„De az ellenzéki szereplőknek, az egykori barátoknak vajon tényleg hagyni kell az emlékművet?
A kérdés alapvetően nem tűnik olyan fontosnak, de mégis a szokásos ellenzéki kérdést hozza elő, mit jelent kollaborálni? Ha az állampárt beszennyez, vagy megpróbál beszennyezni valamit, azt el kell hajítanunk? Nem kéne inkább azért harcolni, hogy minél több dolog maradjon a miénk és közös ahelyett, hogy kidobjuk azt, amit kollaborációnak vélünk?
Ugyanez a kérdés felmerül sok más esetben, akár kevésbé szimbolikusan is. Mit jelent a részvétel a rendszerben, és hol kell ennek meghúznia a határait? Részvételt jelent-e a rendszerben, ha annál a szobornál emlékezünk, ahol az elmúlt majdnem 20 évben mindig, figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezt a szobort meggyalázták? Vagy úgy kell elutasítani a rendszert, hogy megtagadunk mindent, ami kapcsán akár csak kicsit is elhajlással vádolhatjuk magunkat, és a rendszer bármely döntésének legitimációjával?”