Régóta érett: magyar ember előtt tiszteleg Washington
A megemlékezés október 25-én volt a washingtoni Kossuth Házban.
Ha az állampárt beszennyez, vagy megpróbál beszennyezni valamit, azt el kell hajítanunk?
„De az ellenzéki szereplőknek, az egykori barátoknak vajon tényleg hagyni kell az emlékművet?
A kérdés alapvetően nem tűnik olyan fontosnak, de mégis a szokásos ellenzéki kérdést hozza elő, mit jelent kollaborálni? Ha az állampárt beszennyez, vagy megpróbál beszennyezni valamit, azt el kell hajítanunk? Nem kéne inkább azért harcolni, hogy minél több dolog maradjon a miénk és közös ahelyett, hogy kidobjuk azt, amit kollaborációnak vélünk?
Ugyanez a kérdés felmerül sok más esetben, akár kevésbé szimbolikusan is. Mit jelent a részvétel a rendszerben, és hol kell ennek meghúznia a határait? Részvételt jelent-e a rendszerben, ha annál a szobornál emlékezünk, ahol az elmúlt majdnem 20 évben mindig, figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezt a szobort meggyalázták? Vagy úgy kell elutasítani a rendszert, hogy megtagadunk mindent, ami kapcsán akár csak kicsit is elhajlással vádolhatjuk magunkat, és a rendszer bármely döntésének legitimációjával?”