„Gyurcsányék tehát Ara-Kovács Attilát küldik az EP-be, vagyis azonosulnak azokkal a nézetekkel, amiket a volt szadeszos vall. De milyen nézeteket vall Ara-Kovács?
Gyalázatosakat.
»Szerencsénkre« az Élet és Irodalom legutóbbi, június 14-ei számában ezekről ír keresetlen nyíltsággal a Hazám, Európa című iratában.
Idézem a legszebbiket: »Amikor 1999-ben azt nyilatkozta [Orbán Viktor – F. T.], +Európán kívül is van élet+ – hangosan felnevettem. Mi közöm ahhoz, hogy egy kültelki senki [kiemelés tőlem – F. T.] miket hord össze a kommunistákból épp nácikká vedlő söpredékének?«
Bravó, ez igazán egy filozófustól elvárható árnyalt elemzés.
De azért talán mégsem egészen az: inkább egy undorító, hányingert és hányást keltő, színtiszta rasszizmus – szabad demokrata és DK-s módra. Orbán mint kültelki senki? A kültelki jelző itt nem mást jelent, mint az alulról jöttekkel szembeni elképesztő előítéletet, tőle, a nagyon-nagyon »finom« közegből jövő, nagyon elitista Ara-Kovácstól.
És hogy Orbán követői nem mások, mint kommunistákból épp nácikká vedlő söpredék? Ez a szint nem méltó önhöz, Ara-Kovács Attila.
Vagy éppen mégis? Ki tudja. Ön lesüllyedt – ha nem volt ott valaha is – Bangóné és más értelemben a francia liberális guru, Bernard-Henri Lévy szintjére (aki bunkóknak, hülyéknek, hőbörgőknek, tudatlanoknak nevezte a brexitre szavazó polgárokat egy Le Monde-beli cikkében 2016-ban). Nos, valójában ez a kültelki szint, Ara-Kovács úr. Csak így tovább!”