„A marosvásárhelyi magyar orvosképzésnek feladták az utolsó kenetet azzal, hogy a tavaly létrehozott új felsőoktatási monstrum, amelyben végképp kisebbségbe szorult a magyar oktatás, immár nevében sem próbálja a multikulturalitás látszatát hordozni. Az RMDSZ pedig ezért nem tiltakozik, nem vonul utcára, nem szakít meg koalíciót. Hallgat. A jelek szerint már rég fel(el)adta ezt az ügyet. Pontosabban a helyi szervezet halványan próbálkozik egy aláírásgyűjtéssel, amit tavaly az EMNT már megtett, és be is nyújtotta a 16 ezer szignót a minisztériumnak, de úgy tűnik, hiába.
Pedig a magyar orvosképzés jelentősége jóval nagyobb, mint egy katonatemetőé. Ott valóban múltunk, őseink pihennek, jelképes az értük való kiállás, de ha nem lesznek jól felkészült magyar orvosaink, az jelenünket, jövőnket befolyásolja. Hiába fogadtatta el az RMDSZ a kórházakban kötelező anyanyelvhasználatról szóló törvényt, ha nem lesz gyógyító, ki magyarul beszéljen. És mégsem hallunk ez ügyben karakán kiállásról, még a bukaresti hivatalok, intézmények megkereséséről sem, csak a MOGYE magyar tanárainak elkeseredett, egyre halkulóbb, egyre reményvesztettebb tiltakozása jut el a közvéleményhez.
Megmagyarázhatatlan ez az évek óta tartó beletörődő csend. Úgy tűnik, eleve kudarcra ítéltnek tekintik ezt a harcot, melyet így megvívni sem érdemes. Az utolsó gyenge kis felhorkadást a télen kísérte apró siker, legalább a magyar diákok vizsgajegyeit elismerték, de a tanárokat fegyelmi bizottság elé citálták, mert nem tartották be a román, angol és magyar nyelvű tagozatokat egységes vizsgáztatásra kötelező belső szabályzatot. ”