„Józan ésszel úgy vélhetnénk, ha már a legfelsőbb bírói fórum által felkért testület is ilyen súlyos véleményt fogalmaz meg, akkor az égvilágon semmi akadálya nincs annak, hogy a hibás gyakorlatnak vége legyen. Pillanatnyilag ennek sok jelét nem lehet ugyan felfedezni, de mint annyiszor – elsősorban a luxemburgi Európai Bíróság konkrét, kötelező érvényű, a magyar ügyeket érintő döntései nyomán – ismét pislákolni kezdett némi reménysugár.
Bár a NER-t, s ennek nyomán a bíróságok többségének vezetőit általában hidegen hagyja, hogy mi történik a térségünkben, amellett azonban még ők sem mehetnek el csukott szemmel, hogy Romániában, Horvátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Szerbiában és Csehországban az igazságszolgáltatás az adósok szempontjait is mérlegelte. Az eredmény pedig nem is lehetett más, mint hogy nagyrészt pert is nyertek az ottani ügyfelek a pénzintézetekkel szemben. (Ami figyelemre méltó, bár tudjuk, hogy ahány ház, annyi szokás, vagyis a hitelnyújtás feltételei az egyes országokban korántsem voltak egyformák, bukni viszont Magyarországon lehetett a legnagyobbat.)