„Vasárnap reggel hét óra nulla nullakor, a szavazóhelyiségek megnyitásának pillanatában élesítette a Népszava Lengyel László »Népszavazás egy új Európáról és egy új Magyarországról« című cikkét. A szerző az EP-választás tétjét és esélyeit latolgató írás dereka táján rejtette el az Átkot, ebben a szakaszban:
»Az észszerű választás ismét a taktikai: minél több embernek el kell menni szavazni a legerősebbre, a legesélyesebbre. Ez az ellenzéki szavazatok maximalizálása. Tetszik, nem tetszik, a legesélyesebb az 1-es, az MSZP-PM lista. Nem jó, nem rossz: esélyes.«
Szegény MSZP-sek, ha ezt időben olvassák, már kora reggel elvégezhették volna a gyászmunkát, jól kisírhatták volna magukat, és akkor nem kellett volna olyan piros szemmel kiállniuk este a sajtó elé, mint szegény Ujhelyi Istvánnak. Lengyel László ugyanis továbbra is tévedhetetlen.
Ha vannak gyermekek is az olvasók között, az ő kedvükért mondom, hogy Lengyel László az a kötött mellényes ember, aki annak ellenére tud a rendszerváltás óta elismert - de legalábbis az írásaiért honoráriumot kapó - politológus-elemzőként létezni, hogy a jóslatai nemhogy nem szoktak bejönni, hanem egyszerűen soha nem jönnek be és amelyik olyan típusú, hogy létezik ellentéte, akkor annak pedig mindig az ellentéte jön be. Lengyel – akinek a leghíresebb jóslata talán az volt, hogy Boross Péter miniszterelnök nem fogja kiírni az 1994-es választásokat, hanem katonai puccsot hajt végre – emiatt kapta Tamás Gáspár Miklóstól a »fordított Kasszandra« eposzi jelzőt. A még kisebb gyermekek kedvéért mondom, hogy TGM nem arra gondolt, hogy Ardnazssak: Kasszandra egy olyan jósnő volt, akit azzal átkoztak meg, hogy senki sem hitte el a jóslatait.
De ez régi, jól ismert sztori és Lengyelben nem is ez a legcsodálatosabb. Mégcsak nem is az, hogy ezt a szuperképességét harminc plusz év alatt sem veszítette el. Hanem az, hogy mind a mai napig ugyanazzal a rezzenéstelen határozottsággal mondja be a fordítva elsülő jövendöléseit.”