Az élő közvetítés mára a tüntetéseken való részvételt tovább gyengítő tartalommá vált.
„A tudósítás és a közvetítés persze elkerülhetetlen, nagy valószínűséggel a következő években is megtalálhatóak lesznek a tüntetők által feltöltött tartalmak a »közösségi médiában«, ez ellen nem sok esély van hatásos kritika kifejtésére. Sokkal aggasztóbb viszont, hogy a decemberi tüntetések során és azt követően az újságírók és véleményvezérek is úgymond profi tartalommá alakították az élő közvetítéseket.
A jóindulatú cél persze az, hogy minél többeket elérhessünk, hogy akár a közvetítések hatására a helyszínen is megjelenjenek a nézők: ez decemberben többször is megtörtént, elég csak az Orbán arcába nyomott »facebook live« mozgósító hatására, vagy a gyorsan iránytváltoztató és olykor eszkalálódó tüntetések alkalmával az élő közvetítések és »percről percre« cikkek hasznosságára gondolni. Mostanra azonban ezek az élő közvetítések már nem számítanak újdonságnak, és széleskörű offline mozgalmi közeg híján csak élősködni tudnak az elszórt tüntetéseken, flashmobokon, kattintást és nézőket generálva a közvetítő oldalon, miközben magukon az eseményeken kevés a résztvevő.
Az élő közvetítés tavaly még egy viszonylag friss és kreatívan használt motivációs eszköz volt, de mára inkább a tüntetéseken való részvétel szükségesség-érzetét tovább gyengítő tartalommá vált: »Nem hiszem, hogy kimegyek, majd nézem közvetítést és ha lesz valami izgalmas, lehet kinézek«. A rendszeresített, kiszámítható tüntetésközvetítés ezt a tudatállapotot erősíti bennünk.”