„Ma a régi bizonyosságokat, amelyekre Európa és a világ a II. világháború vége óta támaszkodik, a hatalomért folytatott versengés új időszakában a fokozódó geopolitikai feszültségek és a »valamit valamiért« elvén alapuló diplomáciai hullám kemény próbára teszik.
Európaiként nem választhatunk mások helyett, és nem ellenőrizhetjük, mit csinálnak mások. Mi a magunk nevében választhatunk és hozhatunk közös döntéseket, nemcsak a saját érdekeink, szükségleteink és értékeink alapján, hanem a minket körülvevő világ szükségleteivel is összhangban.
Az Európai Unió nem olyan tökéletes, mint ahogyan azt talán sokan szeretnék, és nem is olyan tökéletlen, mint amilyennek leghangosabb kritikusai lefestik. De ahhoz, hogy tökéletesíthessük, megváltoztathassuk és megújíthassuk, először is meg kell őriznünk az Európai Uniót.
1979 júniusában tartottak először európai parlamenti választásokat – vagyis negyven évvel ezelőtt. Negyven évvel azt megelőzően, 1939-ben fiatal európaiak egész nemzedéke volt kénytelen egymás ellen harcolni. A II. világháború során 55 millió ember vesztette életét.
Az európai béke és egység sarokkövét azóta is a problémák megoldására, a különbözőségek kiküszöbölésére irányuló együttműködés képezi. Súlyos áron megszerzett tanulság volt, melyet nem szabad elfelejtenünk, nem szabad hagynunk, hogy az apátia és ellenségeskedés háttérbe szorítsa!”