Romkocsmák és akadémikusok

„Olvasom ugyanis lapunkban, hogy az Akadémia is vizsgálta a bulinegyed természetrajzát. Még 2017-ben. Nem fogják elhinni! Ugyanazt állapították meg, mint amit az ott lakók már réges-régen mondanak, tapasztalnak, így az akadémikusoknak is őszintén bevallották, hogy elegük van. Csakhogy ők ezt már korábban többször elmondták a valódi illetékeseknek, de nem történt semmi. Az akadémikusok azzal a szándékkal álltak neki a nagy vizsgálatnak, hogy jobban megértsék a jelenséget. Jelzem, a jelenség a lakók részéről már rég »meg volt értve«.

Pedig nem is csináltak mélyinterjút senkivel. Egyszerűen csak tapasztalták, tudták, hogy a turistaáradat idecsábítása az alacsonyabb árakkal megéri a vendéglősöknek, a romkocsmáknak, az illegális szállásadóknak, és – alig merem leírni – talán még a kábítószer-forgalmazóknak is. Mindezt szociológiai végzettség nélkül is tudták. Jelzem, mindig bíztam a magyar nép végtelen intelligenciájában, az érintettek akadémikussá nyilvánítása részemről tehát jogos. Képzeljék el, a kerületiek még azt is megállapították – mellőzve a tudományosságot –, hogy az ide látogatók zöme külföldi, és a fiatal korosztály tagja. S többségüket csakis a romkocsmázás érdekli Budapestből. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy a lakosság igenis már a kezdetek óta elbeszélget az ide érkezőkkel, ha nem is rögzíti ezen beszélgetéseket Akadémia fejlécű papírokon. Még egy jó pont nekik tehát. A végső tanulság leszűrésében pedig az »istenadta nép« teljes egyetértésben volt és van az akadémiai kutatókkal. Csak a nép szinte már a bulinegyed »megszületése« óta mondja, hogy elégedetlen a körülmények miatt, és pontosan erre jutottak a szociológusok is. Nem vitatható hát, hogy ideje az Akadémia tagjai közé felvenni a negyed aktív lakóinak zömét.

No de viccet félretéve, magának az Akadémiának a természetrajzával is sokan foglalkoznak mostanában. Némi békétlenség alakult ki ugyanis a kormány és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között. Ha mi, laikusok jól értjük a vita lényegét, az arról szól, hogy a kormány egyértelműen kijelentette, valós és jogos kívánalom, hogy az akadémiai kutatóintézeteket finanszírozó adófizetők, valamint a kormány és az ipar vagy éppen az egészségügy felelős vezetői lássák és értsék, mi történik a pénzzel, amit kutatásra és az Akadémia működtetésére fordítanak. Ez a kívánalom nem egyedülálló a világon. Ennek ellenére az akadémikusok egy része félti tudósi függetlenségét. Ez lenne a vita lényege. Hogy miként dől el, azt nem tudhatjuk, viszont sajnos a vitába komoly politikai felhangok is beférkőztek, zömmel bizonyíték nélkül.”