„Hosszú évtizedeken át közmegegyezés volt abban, hogy az európai projekt egyre szorosabb együttműködést, egyre mélyebb integrációt jelent. A haladás persze nem volt egyenletes és szakadatlan. Aki a Lajtától keletre jóval a rendszerváltás előtt is látott tévéhíradót, az emlékezhet arra, hogy a kommentátorok időnként a tenyerüket dörzsölve lelkendeztek: most sem nem sikerült előre lépni a Közös Piac tanácskozásán az egységesítés felé. Számukra is egyértelmű volt, hogy az összehangolás a siker, a széthúzás a kudarc. Aztán valahogy mégis csak előbbre jutott Európa, néha aprókat, néha nagyobbakat lépve.”