A Telekom és a cigányok

„A megszólított anyák jogos kritikai észrevételeire most nem is térnék ki. Több mint 600 ezer megtekintéssel a Telekom elérte, hogy a pénzkereső munkától és a jellemzően a nőket terhelő háztartási munkáktól agyonnyomott anyák tízezrei érezzék magukat megsértve. Időközben a Telekom közleményben magyarázkodott: nem volt céljuk senkinek a lelkivilágába beletaposni, de örülnek, hogy vitát generáltak. Hiszen milyen jó, ha van miről beszélni a metrón, a munkahelyen, az étkezdében. Még jól is jött egy kis hírverés.

De nem csak az apákról feledkeztek meg az alkotók. Akárhogy nagyítom, nézem a kisfilmet, ott sem cigány anyát, sem cigány tanulót nem láttam.

Kedves Telekom és kedves alkotók! Hol vannak ebben a filmben a cigányok? Megmondom, hol vannak: a tévé előtt ülnek, vagy a Facebookon lógnak, és nézik, fogyasztják az önök által készített hirdetéseket. Nem trendi cigány embereket szerepeltetni hirdetésekben? Talán a cigányokban van a hiba. »Nem szereti őket a kamera« – mondanák  filmes körökben. »Nem lehet velük terméket eladni« – okoskodnának a reklámszakemberek. Az is lehet, hogy nem hirdetési célcsoport a 870 ezres hazai cigányság? Mit kell tenniük azért, hogy végre reklámarcok legyenek? Ezúton fordulok a reklámszakmához, adjanak tanácsot! Mondják meg a cigányoknak, mit csináljanak másként, ha arra adják a fejüket, hogy megjelennek egy reklámfilm-castingon. Mondják meg őszintén: mosópor nem adható el cigánnyal? Esetleg fogkrém? Szolárium bérletet? Parizer? Van egy tuti tippem: fatüzelésű kályhát mostanában könnyen el lehet adni cigány szereplővel. A lényeg, hogy hiteles legyen a cigány a filmben”