„Ha a két-, a három- és a négyfarkú kutya párt összes voksát is hozzácsapjuk a DK-tól a Jobbikig terjedő vonulathoz, a végeredmény akkor sem változik. A coubertini olimpiai eszmét kicsit átfogalmazva azt is mondhatjuk, tegnap nem a győzelem, hanem a részvétel volt a kérdéses; magyar EP-választási rekord született. A legitimáción, az egyfordulós, listás, az összes tagállamban alkalmazott rendszeren is képtelenség fogást találni. Az ellenzék minden pártja önállóan mozgósíthatta saját híveit, vállalhatatlan és üres kényszerkoalíciókkal azokat sem riasztotta el, akiknek mindent azért nem vesz be a gyomruk. Így ez az optimum, amelyet elérhetett. Huszonegyből nyolc.
A Fidesznek más kalkulációkat kell elvégeznie. Ha abból indul ki, hogy az eddigi négy magyarországi EP-voksolás során 2004-ben 24-ből 12, 2009-ben 22-ből 14, 2014-ben 21-ből 12, idén pedig szintén 21-ből 13 mandátumot nyert el, akkor arra juthat, e területen rendre saját, átlagos népszerűsége felett teljesít, 2019-ben pedig másodszor is csúcsra járt. Valószínűleg azért, mert kommunikációjában és – ez még fontosabb – világlátásában annyira magyar és annyira európai, amennyire az üdvös, kontinensünk és korunk sorskérdéseiben pedig a hétköznapi ember normális, életszerű álláspontját képviseli. Egyszerűbben szólva a valóságot. Ráadásul, külön szerencséjére, »riválisainak« köszönhetően egyedüliként.”