A tudás és a hülyeség autonómiája
A magyar tudományos kutatói hálózat ökoszisztémáját a HUN-REN fogja össze, amely az Országgyűlésnek benyújtott tervezet szerint sajátos jogállású intézményé válik.
A javasolt törvénymódosítások nem biztosítják a kutatóhálózat jövőbeli alapfinanszírozását, alapfinanszírozás nélkül pedig a kutatóintézetek tudományos működése ellehetetlenül.
„Az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa állásfoglalása a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról
A javasolt törvénymódosítások nem felelnek meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia között lezajlott tárgyalásokon elfogadott megállapodásoknak és a sokszor hivatkozott német főhivatású kutatóhálózati modelleknek.
A tervezett törvénymódosítások nyilvánvalóan sértik az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot, mert kártalanítás és szerződés nélkül határozatlan időre vagyonának ingyenes használatba adására kötelezi az MTA-t mint magánjogi jogalanyt.
A javasolt törvénymódosítások nem biztosítják a kutatóhálózat jövőbeli alapfinanszírozását, alapfinanszírozás nélkül pedig a kutatóintézetek tudományos működése ellehetetlenül.
A módosítások szerint az intézményhálózatot felügyelő és irányító testület elnökén túl annak tagjait is a mindenkori miniszterelnök nevezi ki. Ez a megoldás nem biztosítja a valódi paritást, amely a tudomány művelésének egyik elengedhetetlen szakmai biztosítéka. Az irányító testületben nem biztosított a kutatóhálózat képviselőinek részvétele.
A javasolt módosítások – a korábbi megállapodásokkal ellentétben – nem tartalmaznak garanciát a kutatóhálózat meghatározott idejű egyben tartására, és bármilyen átszervezés lehetőségét az irányító testület egyszerű – nem minősített – többségének kezébe adják.
Aggályosnak tartjuk, hogy az előterjesztés nem rendelkezik arról, hogy a kutatóhálózat tagintézményeinek vezetői a jelenleg hatályos nyílt pályáztatási eljárással és az Irányító Testület minősített többségi döntésével kerüljenek pozíciójukba.
A kutatóhálózat tudományos működésének autonómiáját kérdésessé teszi, ha a kutatóhálózat titkárságának gazdasági vezetőjét a felelős miniszter nevezi ki.
A módosítások lényegében teljes kormányzati – politikai – irányítást biztosítanak a kutatóhálózat felett, szöges ellentétben a mintának tekintett német gyakorlattal. Ez a törekvés, valamint a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács felépítése és abban az illetékes miniszter megnövekedett szerepe potenciálisan veszélyezteti a kutatás és a tudomány Alaptörvényben is garantált szabadságát.
Mindezek alapján az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa felhívja a Kormányt, hogy az előterjesztést a Stratégiai Bizottság konszenzussal elfogadott és mindkét fél által aláírt határozati javaslatait követve dolgozza ki, mert az jelenlegi formájában nem teremt fenntartható és működőképes intézményi keretet a minőségi tudományos kutatások számára.
Budapest, 2019. május 28.”