Sajnos voltak kutatók, akik elmentek

„Igen, úgy tűnik, a kormány sok mindenben engedett, hiszen nem is olyan régen még arról volt szó, hamar átverné az elképzeléseit a rendszeren. Arról is lehetett olvasni, a kutatóintézetek nem kapták meg a nekik törvény szerint járó pénzeiket, a tartalékaikból élnek, most pedig már arról van szó, csak 2020-tól vezetné be a kormány az egész átalakítást. Megkapták a pénzeiket az intézetek?

Igen, a kutatóintézetek időarányosan megkapták a pénzüket. Még vannak apróbb viták bizonyos részletekről, de lényegében igen, az első félévre durván ez megvan, a másodikra viszot még mindig nincs megállapodás. Talán sikerült elfogadtatni a kormánnyal, hogy a nagyon gyors és nem kellő vizsgálatokkal alátámasztott átalakítás inkább árt, mint használ. Ezért örülök annak, hogy az elképzelésekbe bekerült, hogy ez egy alaposabb vizsgálatokon alapuló folyamat lesz. Nem arról van szó, hogy az intézményhálózatot ne lehetne jobban működtetni, minden szervezet működése időről időre felülvizsgálandó, ezzel egyet is értünk. Maga az akadémia is végzett egy jelentős átvilágítást három évvel ezelőtt, most is végigcsináltunk egyet az ITM-mel közösen, ezeknek az eredményeit figyelembe fogjuk venni az új struktúránál, amikor törvényileg kialakultak a döntési mechanizmusok. Ekkor lehet majd beszélni arról, meg kell-e szüntetni intézeteket, vagy létre kell-e hozni újakat.

Hogyan sikerült meggyőzni a kormányt, hiszen eleinte úgy tűnt, mindenképp, erőből akarta átvinni elképzeléseit, az alapkutatásokról szinte becsmérlően beszélt, most pedig az szerepel a szándéknyilatkozatban »az alapkutatókkal szemben nem elvárás, hogy életpályájuk és projektjeik tervezésekor mérlegeljék az innovációba kapcsolódást, eredmények hasznosítását«. Úgy tűnik, a kormány befogadta az Akadémia számos érvét, hogy sikerült ezt elérni?

Úgy gondolom, az Akadémia igyekezett megalapozott és átgondolt, jó javaslatokat letenni. Próbálunk mindig támogatólag hozzáállni, nem az a célunk, hogy bármiféleképpen keresztbe tegyünk, sőt szeretnénk, ahogyan mindenki, ha az innováció minél jobban működne Magyarországon. Azon vagyunk azonban, hogy kifejtsük, a tudomány hogyan tudna ebben minél jobban részt venni, és úgy gondoljuk, az MTA az a szervezet, amelynek nagyon sok tapasztalata van, és ebben a kérdésben a legmegalapozottabb véleményt tudja képviselni.

A kormány az ügy politikai kommunikációjában elég markáns véleményeket fogalmazott meg, az MTA erre hol konfliktuskerüléssel reagált, hol pedig úgy, hogy felvette a kesztyűt. És ez visszaköszönt az akadémiai közösségek reakciójában is, a Lendület munkacsoport vagy az Akadémiai Dolgozók Fóruma is keményen kiállt az MTA mellett. Ez mennyire támogatta az MTA vezetését a tárgyalások során? És a külföldi, nemzetközi tudományos világ kiállásának mennyire volt szerepe abban, amit az MTA elért?

Azt erősségünknek tartom, amit meg kellene őrizni mindenképp, hogy a kutatóközösség, például a Lendület pályázat nyertesei és az Akadémia Dolgozók Fóruma nagyon aktívan és konstruktívan vettek részt az elmúlt hónapok vitáiban, és erre építettünk végig. Az intézetek igazgatói, főigazgatói, mindenki nagyon sok mindennel járult hozzá, e nélkül nem tudtuk volna ezt végigcsinálni. Nagyon eltérőek a tudományterületek igényei, lehetőségei, működési módjai, ezért nagyon fontos, hogy mindenkinek legyen ebbe beleszólása. Máshogy működik egy laboratórium, egy nagy műszert használó kutató, máshogy egy elméleti kutató, máshogy egy társadalomtudós és máshogy egy matematikus, és ezeket mind figyelembe kell venni, ha sikeres tudománypolitikát akarunk.”