„Ha van valami természetellenes a ma Magyarországán, akkor az, hogy a szélsőjobboldali LMBTQ-ellenes fellépést semmi nem különbözteti meg attól a mediatizált tartalomtól, ami minden egyes kormányzati, kormányközeli platformból ömlik az arcunkba.
A történteknek kell, hogy legyen következménye, fontos, hogy az emberek fellépjenek bármiféle megfélemlítési taktika ellen.
Ettől függetlenül nem szabad, hogy egyéni, lokalizált eseményként maradjon meg ez az eset is, a kollektív emlékezetünkben elásva. Újra kell formálni és produktívvá kell tenni a közösség dühét, nem pedig fejet lehajtva felsóhajtani, ha egy nap éppen nem húzzák ki a kábelt a moralizálóknak épp nem tetsző filmvetítésen, vagy nem köpnek le az utcán.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a Szegeden erőszakoskodó szélsőjobboldali csoport kimondottan a »Ne a bőrszínt nézd, hanem az embert« elnevezésű eseményre ment el, ahol roma LMBTQ emberek tapasztalatairól szólt a filmvetítés és az ahhoz kapcsolódó beszélgetés. Eleve egy olyan marginalizált csoport történeteinek a publikus elbeszélését támadták meg, akiknek érdekében a mozgosítás sokkal nehézkesebb a romaellenes, rasszista diszkurzusok és diszkrimináció miatt. Nem csak azért lettek elhallgattatva ezeknek az embereknek a történetei, mert az LMBTQ-közösséghez tartoznak, hanem kimondottan azért is, mert romákhoz kötődnek.”