„Ozaki bírónő nemcsak azt kérte a Nemzetközi Büntetőbíróság elnökségétől, hogy elfogadhassa a nagyköveti megbízatást – ami egyébként sérti a Római Statútum 40. cikkelyének 3. pontját −, hanem azt is, hogy részmunkaidőben dolgozhasson tovább. Ez önmagában nem sértette volt a Statútum említett pontját, ám a kollégákból valószínűleg nagyobb ellenállást váltott volna ki. 2019. január 7-én benyújtott kérvényében azt írta Ozaki, hogy február 11-től személyes okokra hivatkozva arra kérte a Bíróság elnökségét, hogy befejezhesse a teljes munkaidős szolgálatellátást. Az elnökség jóváhagyta a kérését. Majd február 18-án – egy héttel a részmunkaidőre való átállás után – arról tájékoztatta az elnökséget, hogy Japán észtországi nagykövetévé nevezték ki. Ennél a pontnál – mivel már nem volt a Bíróság teljes munkaidős bírája − a Római Statútum 40. cikkelyének 3. pontja már nem volt érvényes rá. Probléma megoldva!”
(…)