A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy hol tart ma a magyar munkavállalók érdekvédelme.
„Nem nosztalgiából menetelnek, hanem tiltakozásként a kormány munkavállaló ellenes lépései miatt. Nem lesz dísztribün, az ország első embereinek senki nem integet majd, ők manapság amúgy se vegyülnek a néppel. Szóval jönnek az önmagukat kereső szakszervezetek, lesz zászlólengetés, táblaerdő, utána meg szónokok és közbeszélgetés egy közös sátorban, ameddig bírják a hideget a résztvevők.
Az utóbbi hónapok sikeres bérharcai és a félbeszakadt utcai tiltakozások elemzése mellett pedig nyilván az lesz az egyik legfontosabb kérdés a színpadon és a vitában is, hogy hol tart ma a magyar munkavállalók érdekvédelme. Nemrég a szakszervezetek éves pénzügyi beszámolóiból próbált helyzetképet rajzolni a Policy Agenda a szakszervezetek nagyságáról. Az eredmény mélypontot mutat, alig több mint 300 ezer tagdíjfizető dolgozót. A sztrájksikerek, az új arcok, a fiatalok megjelenése, az, hogy a nemzetközi szakszervezeti vezetők is egyre gyakrabban jelennek meg nálunk, már az ébredést jelzi, de még elérhetetlennek látszik az egymilliós tagság. Pedig elemzők szerint ennyi kellene, hogy a kormány kénytelen legyen komolyan venni a dolgozók követeléseit.

A szakszervezetek a télen megtették ehhez az első lépést, vezetőik azt nyilatkozzák: már nemcsak a nyugdíjba vonulókat, a szervezett munkahelyről kilépőket tudják pótolni, hanem sok helyen ezen túl is nő a taglétszám. A második lépés az összefogás megmutatása, benne a közös felvonulás és majális lehet, de hosszú lesz ez a menetelés, s végig ellenszélben.”