Fehér négerek

„A Magyar Állami Operaház Porgy és Bess előadásáról van szó. George Gershwin nevezetes zeneművét az előző évadban mutatták be Budapesten. Siker volt. Már csak azért is, mert feketék helyett fehérek szerepeltek benne. Amit a szövegíró, Ira Gershwin végrendeletében megtiltott. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház vezetője tőle nem szokatlanul meghúzta azt a lépést a fekete-fehér sakktáblán, ami éppen magától értetődő egyszerűsége miatt korábban senkinek nem jutott eszébe. Arra kérte a Porgy és Bess magyar szereplőit, írásban nyilatkozzanak arról, hogy ők lényegében lelki négerek.

Az ezt elismerő szöveg így szólt: »Én, alulírott kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afroamerikai eredet és tudat. Ezért is külön öröm számomra, hogy George Gershwin Porgy és Bess című operájában felléphetek.«

A tragikomikus eseménysor bereflektorozza azt a beteges liberális gondolkodásmódot és világképet, amely a sajátja mellett nem tűr meg más véleményt. Miféle indítékai lehetnek azoknak, akik nyíltan rasszisták, azaz bőrszínük alapján különbséget tesznek ember és ember között, és mindenféle gátlás nélkül kirekesztik a fehéreket Gershwin remekművéből? Ez talán még kórosabb, mint arról sikoltozni, hogy most éppen Magyarországon van diktatúra, kirekesztés, rasszizmus, és nálunk már összeomlott a jogállamiság.

A liberális lélekgyilkosok fentebb végigfuttatott logikája szerint a degenerált fajvédők akár a világunkat ma leginkább fenyegető migránsválságot is megoldani javasolhatnák. Hiszen, ha mindenki rokona mindenkinek, hát már miért ne fogadhatnánk be derék tömeggyilkos terrorista testvéreinket? Valósággá válna a balfék magyar ellenzék évszázados álma: világ emberei, egyesüljetek! Lehetőleg az európai egyesült államokban. Ott, ahol a négerré maszkírozott Gyurcsány Ferencné fogad majd benneteket a maga elképesztően fülbántó hangjával. És akkor George Gershwin kiugrik a sírjából, jókora kokit ad Dobrev Klára művésznőnek és bukott férjének.”