„Mint más birodalmak, Németország is azt akarja, hogy a többi állam is ugyanazt csinálja, mint ő. Ehhez jószándékú, hegemóniát gyakorló hatalomként semmi mást nem kell tennie, mint terjeszteni az univerzális józan ész eszméjét és a morális erényeket a szomszédos államok számára olyan áron, amelyet az emberiség üdvössége miatt megéri viselni. A „Németországgal Európáért” felfogás esetében a következő „értékek” adnak legitimációt a birodalomnak: liberális demokrácia, alkotmányos kormányzat, egyéni szabadság, tehát röviden a politikai liberalizmushoz kapcsolható értékek. Ezekben pedig becsomagolva megtalálható, és szükség esetén felmutatható a szabad piac, a szabad verseny, tehát maga a gazdasági liberalizmus. Az „imperiális értékcsomag” elemeinek pontos meghatározása és mélyebb jelentésének definiálása a hegemón központ előjoga – ez lehetővé teszi a centrum számára, hogy a perifériákkal egyfajta politikai földesúri viszonyba kerüljön a jószándékúságáért és jóindulatáért cserébe.”
(…)