A Brenton Tarrant-félék nem a kereszténység védelmezői, hanem szadista, gonosz gyilkosok.
A gyalázatos új-zélandi események újra megmutatták, hogy a valódi háború a tradíció és az antitradíció között zajlik, a hagyományt követők, megélők – legyen szó bármilyen vallásúakról – állnak szemben az istentelen felforgatókkal, vallásokat kiforgatókkal. Sajnálatosan megint kiderült, hogy kik állnak győzelemre.
Az nem kérdéses, hogy Brenton Tarrant köznapi módon nézve egy elmebeteg állat. Ez a tettének körülményeiből máris magától értetődik, de még inkább kiderül, ha megnézzük, pontosan milyen történelmi személyeket is írt fel fegyvereire.
Aki e kettő között nem érti a különbséget, az menthetetlen.
Brenton Tarrant és a hasonszőrűek nem a kereszténység védelmezői, nem válaszcsapást mérők és nem keresztes lovagok. Pontosan azok, aminek látszanak: vérben tocsogó, szadista, gonosz gyilkosok. A bűnnek nincs vallási irányultsága.
Amikor egy Tarrant-féle a nyugati világ hanyatlásáról beszél, akkor halvány gőze sincs az ostobának, hogy valójában mi és miért is hanyatlik. Az, hogy tradicionális vallások egymás nyakának esnek és kölcsönösen igyekeznek azt elvágni, egyiküknek sem érdeke. Ellenben a Tarrant-féle felforgatók a hagyományos világot véglegesen tönkretenni akaró erők csahosai, mondhatjuk: hasznos idiótái.
Mindebben nekünk, jobboldaliaknak, semmi keresnivalónk sincs.
Brenton Tarrantnak semmi gondja sem lehet az iszlámmal, mint olyannal, mert látványosan fogalom nélküli ebben a kérdésben, és értelmi megalapozottsága nem lép túl egy liluló fejjel üvöltöző vulgárjobboldali eszmei sekélységein. A rémisztő valóság az, hogy tele van a világ ilyen személyekkel, akik bármilyen tradíció megértésére vakon tévelyegnek a Földön.
Princípiumzavaros, sötét, csalódott emberek ők, és csak a véletlennek köszönhetik, hogy éppen milyen terrorizmus rántja be őket.
Az Európát, valamint a kereszténységet védeni akaró, más tradíciókat ellenben ócsároló érveik olyan szinten tanyáznak, mint a Holdra szállást tagadók elméletei, akik évtizedek óta kizökkentethetetlenül vallják, hogy a Holdon készült felvételeket valójában Stanley Kubrick rendezte, a holdjárók pedig nedves homokban hajtottak. Az ilyesféle ostobaságoknak résnyire sem szabad nyitva hagynunk az ajtóinkat.
A gonoszság néha kihagy, de az ostobaság soha.
Ez a modern időket leíró egyik legjobb mondat.
Vajon Brenton Tarrant, aki gonosztettét – saját bevallása szerint – a kereszténység védelmében követte el, hogy érezte volna magát és hova került volna egy ereje teljében lévő, fénykorában vakítóan sugárzó keresztény civilizáció keretei között a tette után?
Az ellenbaloldaliság nem konzervativizmus. A teli torokból történő ordítás nem pótolja a hierarchia és a szakralitás megértését. Ártatlan emberek vallásgyakorlásuk közbeni lemészárlása nem keresztes lovagi hőstett, hanem aljas, pokoli terrorcselekmény.
Túlságosan könnyű megülni a langyos vízben, és elhinni, hogy sosem jöhet olyan új medencemester, aki lassan felforralja a vizet. Pedig jöhet, és látjuk, hogy itt van a kapuban. Giró-Szász Áron írása.
A nyugati ember végül olyan sokáig nézte a totalitás izzó gömbjét, s olyan sokáig bámult az Atlanti-óceán felett lenyugvó Napba, hogy közben teljesen megfeledkezett az alapról, amelyen áll. Czopf Áron írása.
A baloldaliság, a marxizmus és mindaz, ami belőle kinőtt, a terror és az erőszak bölcsője.
Az a helyzet, hogy ezekben a figurákban az eszme felülírja az emberséget, és csak azért nem akasztanak, nyaktilóznak és lövöldöznek még, mert ahhoz is gyávák. Ungváry Zsolt írása.
Biztosan lesz még folytatása a történetnek.
Ha nem lenne büntetőjogi következménye, a magyarországi elvtársak is zokszó nélkül megtennék ugyanezt.
A játékvezető szabályosnak ítélte Szalah gólját, pedig a felvételek egyértelműek. A szabálytalanság nehezen vitatható.
A publicista felhívásában hangsúlyozta, meg kell mutatni, hogy a normális emberek vannak többen.
