Politikai pluralizmus: kell-e nekünk?

„Köztudomású, hogy a migránsválság kirobbanása óta a Fidesz politikájában hangsúlyeltolódás állt be: az EU-ban folyó küzdelmeké, mondhatni háborújé az elsőség, az köti le a legtöbb energiát. A helyzet azóta is változatlan, ilyen körülmények között nem számíthatunk arra, hogy a magyarországi keresztény-konzervatív oldal Erdély-politikájában változás következzen be. Ezt ismerte fel és használja ki jó érzékkel az RMDSZ, amikor nem hajlandó engedményeket tenni a két kispártnak. Mint most az EP-választások előtt, amikor visszautasította az akár három mandátum megszerzésének esélyét is felvillantó koalíciós listára való javaslatot, s megelégedne a két biztosnak látszó hellyel. Arra a jelek szerint nem gondolnak Kelemenék, hogy magas román részvétel esetén akár el is bukhatnak a választási küszöbön.

Ilyen politikai »környülállás« övezte az EMNP hétvégi tisztújítását, amely a folytonosságot képviselő Csomortányi István – javára lépett vissza mind Szilágyi Zsolt eddigi, mind Toró T.Tibor korábbi elnök – győzelmével zárult. Igaz, a gyökeres változást sürgető, de alulmardt Soós Sándor, arra hivatkozva, hogy az alapszabályzat általa történt értelmezése szerint a szavazás eredményes volt ugyan, de érvénytelen, megóvta a választást.

Bárki lesz is végül az EMNP elnöke, a lényeg, hogy az erdélyi nemzeti oldal újjászervezése – akár a két párt, a Mezei János elnökké választása óta önállóságának bizonyítására törekvő, annak érdekében látható erőfeszítéseket tevő MPP és a Néppárt egyre sürgetőbb újraegyesítése által is – elodázhatatlannak látszik. Már ha egyáltalán fontos még az erdélyi magyar politikai pluralizmus…”