Plides e körben idézi Legfelső Bíróság Immigration and Naturalization Service v. Chadha ügyben hozott döntésének megállapítását, miszerint a „törvényhozói vétó alkotmányellenes” – ideértve a National Emergency Act alapján meghozott intézkedések tekintetében emelt kifogásokat is. A Kongresszus nem emelhet törvényhozói vétót, ugyanakkor új törvényt alkothat. Ebben az esetben azonban ez a hajó már elment, ugyanis Trump elnök már egy létező és érvényes törvény, a National Emergency Act alapján hirdette ki a rendkívüli állapotot.
A National Emergency Act nem határozza meg, mi számít rendkívüli állapot kihirdetésére okot adó körülménynek, és ez az elnök javára billenti a mérleget. Ennek megfelelően Trump elnök sem az alkotmányt, sem pedig a hatalmi ágak elválasztását nem sértette meg. Az egyoldalú elnöki intézkedésre a Kongresszus által még 1976-ban elfogadott törvény nyújtott lehetőséget, amit azóta 58 esetben alkalmaztak republikánus és demokrata elnökök egyaránt. Obama elnök például arra használta a törvényt, hogy kongresszusi felhatalmazás nélkül forrásokat csoportosítson át az egészségügyi törvényéhez.
Az ügy biztosan a bíróságokon köt ki, és végül a Legfelső Bíróság fogja kimondani benne a végső szót. És itt van az egész pikantériája: nyilvánvaló ugyanis, hogy a Legfelső Bíróság gyakran politikai, és nem jogi döntéseket hoz. A bíróságon jelenleg 4 liberális és 5 konzervatív bíró szolgál. Ezzel összefüggésben Richard A. Posner jogászprofesszor arra mutatott rá, hogy nehéz megmondani, vajon a Legfelsőbb Bíróság helyesen vagy helytelenül dönt-e el egy ügyet. Az alkotmányjogi kérdéseket ugyanis kizárólag politikai értékítélet alapján lehet eldönteni, és a politikai értékítéleteket nem lehet jónak vagy rossznak minősíteni a jogi normák alapján.