Akik sivát ültek Trump miatt, avagy miért liberálisok az amerikai zsidók?

„A zsidó törvény a temetést követő időszakra három, időben egyre hosszabb, intenzitását tekintve viszont mind enyhébb gyászidőszakot ír elő a közvetlen hozzátartozók számára. A temetés utáni első hét nap az úgynevezett sivá (»hét«) időszaka. Ilyenkor az érintettekre számos különleges szabály vonatkozik. Persze nehezen elképzelhető, hogy a liberális amerikai zsidók az erre az időtartamra vonatkozó megkötésekhez is következetesen tartották volna magukat, az azonban bizonyos, viszonylag nagy számban jelentek meg alig két évvel ezelőtt a Trump választási győzelme miatt országszerte rendezett un. »sivá összejöveteleken«.

Csakhogy a demokratákra szavazó zsidók többsége számára mára a sivá fogalma is ismeretlenné vált.

Nekik ezért egyedül az a fontos, hogy Trump és szövetségesei, legfőképp Benjámin Netanjahu világpolitikai fellépésével a fasizmus tért vissza a világba.

Hosszúra nyúlt mézeshetek

Izrael és az amerikai zsidóság sokáig töretlen, kölcsönös szimpátián alapuló, de mint látni fogjuk, tévképzetektől sem mentes kapcsolata az utóbbi évtizedben érezhetően zavarttá, kimértebbé vált. Ma már kevesen emlékeznek vissza erre szívesen, de az 1967-es háborút követő, évtizedekre nyújtott mézeshetek eufóriája valójában jelentős változást hozott a hatnapos háborút megelőző időszak némiképp távolságtartó időszakához képest. Izrael megalapítása előtt a cionisták számára komoly nehézséget jelentett, hogy támogatást szerezzenek céljaik eléréséhez az amerikai zsidóktól. A kis közel-keleti állam igazából még az 50-es években sem állt az amerikai zsidóság érdeklődésének középpontjában. Ez azonban az egyesített, és sokszoros túlerőben levő arab seregek felett aratott fényes győzelmek nyomán megváltozott. A mind egységesebb világgazdaság amerikai és izraeli cégek ezrei kötötte össze, míg az olcsóbb utazási lehetőségek miatt a két ország közötti turizmus is robbanásszerűen megnövekedett.

Míg korábban az amerikai zsidók alig 15-20%-a látogatott Izraelbe, a Pew kutatóintézet 2016-ban publikált, átfogó felmérése szerint ez az arány mára 40%-ra nőtt, és pontosan ugyanez az arányszám jellemzi az izraeliek Egyesült Államokba irányuló utazásait is.

A megzavart kapcsolat

Úgy tűnik tehát, minden együtt áll ahhoz, hogy ez a szerelem tényleg örökké tartson. Mégis, jóllehet a Pew kutatása szerint az amerikai zsidók mintegy 70%-át továbbra is határozott érzelmi kapcsolat fűzi Izraelhez, még ezen a táboron belül is egyre erősebb a vita a zsidó állam megítéléséről, különösen annak palesztinokat érintő politikája kapcsán.

Az amerikai zsidók többségének (61%) meggyőződése, hogy Izrael és egy független palesztin állam békés együttélése megvalósítható. Ezzel összefüggésben egyre gyakoribbak azok a hangok, amelyek a jelenlegi helyzet kudarcáért az izraeli kormányt teszik felelőssé.

Az egyetemi kampuszokon rohamosan terjednek az Izraelt „apartheid államként” megközelítő nézetek, és az ezeket leghangosabban artikuláló aktivisták között szép számmal akadnak zsidók.

Felcserélt hagyományok

Az európai elnyomás és állandósult atrocitások elől az Egyesült Államokba kivándorló zsidók történelmi tapasztalataikat magukkal cipelve sokkal inkább bíztak a progresszív elveket valló demokratákban, mint az állandóan az amerikai hagyományok és a kereszténység fontosságát hangsúlyozó, ráadásul a vezetésében számos antiszemitát is felsorakoztató Republikánus Pártban. A szabad világba érkező európai zsidók jelentős része – az erősödő nacionalista és keresztény kurzusok terjedésére válaszul – már az eredeti hazájában is a baloldali mozgalmakkal rokonszenvezett, gyakran tevékeny részt is vállalva politikájuk szervezésében. A Demokrata Párt pedig – az „újraelosztó igazságosság” társadalommérnöki hevületétől hajtva – készséggel hajlott jövedelemtranszferekkel, kvótákkal, bebetonozott szakszervezeti privilégiumokkal meghálálni az újabb és újabb bevándorlók, így a viszonylag nagyszámú zsidó tömegek bizalmát.

Az amerikai (nem mellesleg a konzervatív hagyományokban gyökerező) ethosznak hála a zsidók többsége biztos egzisztenciát teremthetett magának az új hazájában. Olyannyira, hogy amint azt Milton Himmelfarb, az amerikai zsidó közösség máig legnagyobb kutatója találóan megjegyezte: »A zsidók úgy keresnek, mint az episzkopálisok, de úgy szavaznak, mint a Puerto Ricó-iak«.

Kölcsönös meg nem értés

Az mindenesetre bizonyos, hogy a jellemzően világnézetileg azonosan gondolkozó közösségek békés, elfogadó kertvárosi környezetében szocializálódó liberális zsidóság jelentős része képtelen megérteni a világ legellenségesebb szomszédságában a fennmaradásáért küzdő Izrael szempontjait. Soha nem volt katona, idegen tőle a hadseregben több évig szolgáló izraeliek számos tapasztalata. Gyakran érintkezik a többségi társadalom tagjaival, akiknek döntő része hozzá hasonlóan nyitott, a demokratikus eljárásmódok mellett a végsőkig elkötelezett ember.

Éppen ezért elképzelni sem tudja, milyen az, amikor a politikai viszonyokat a nyers erő, a vallási fundamentalizmus, a sértett büszkeség és az ezzel összefüggő feneketlen gyűlölet határozza meg.

Márpedig az Izraelt körülölelő Közel-Keleten pontosan ez a helyzet. Csakhogy az amerikai zsidóság 60%-a nem csupán a régióban, de még Izraelben sem járt. Az ország kultúráját, történelmét, sokszínű társadalmának problémáit egyáltalán nem ismeri.”