Hozam

„Neki persze könnyű dolga volt. Első generációs városi GDP-hajhászóként nem vágta el a gyökereit, amelyek akkor is táplálták, hogy ha közben más forrásból is merítkezett. Persze valaha az őseink kivétel nélkül faluról kerültek városba, csak »elfelejtettek« visszatérni. S ha vissza is vágytak, nem tudtak, nem mertek visszaköltözni.

Nyugalom, nem képzelt falusi romantikával akarok téríteni. Hadd ne soroljam, melyek a városi és a vidéki (hogy ne pusztán falusit emlegessünk) életformának az előnyei és hátrányai. Városban nyilvánvalóan kényelmesebb és egyszerűbb az élet. A falu ma már nem pusztán termelő közösség, hiszen a gépesítésnek köszönhetően sokkal kevesebb munkáskézre van szükség a földeken. Falun sem kell kútról hordani a vizet, a kert végében latrinába pottyantani, mint ahogy az internet korában az sem felel meg a valóságnak, miszerint falun az ember mindentől elvágja magát, élve eltemetkezik.

Ám a falu nem is pusztán rigófüttyös, friss szénaillatú, állatsimogatós mesevilág, ahol mindenki ismeri és tiszteli egymást. Hogy mit is jelent falun élni a mai világban, arra bizony nehéz lenne pontos választ adni, vidékpolitikusok azt szokták mondani, a falu szerepét újra kellene gondolni XXI. századi társadalmunkban.”