Kettős beszéddel ködösít a bizottság

„»A népességfogyást ellensúlyozandó, lépéseket kell tenni abba az irányba, hogy Európa vonzó célpont maradjon a migránsoknak« – olvasható az Európai Bizottság (EB) honlapján. Ezek után felfoghatatlan, mi kifogása volt a brüsszeli, semmilyen teljhatalmi jogkörrel fel nem ruházott, csupán koordinálófeladatokkal megbízott testületnek a magyar plakátkampány ellen. Az ­uniós biztosok által állandóan hangoztatott szövegek ugyanis az illegális migráció melletti elkötelezettségükről tanúskodnak.

Szavaikból kitűnik a Magyarország megleckéztetése utáni vágy, így az Európai Bizottság válaszának az a része sem állja meg a helyét, hogy nem akarják hazánkat megbüntetni. Hiába hivatkoznak arra, hogy több kérdésben csupán az Európai Parlament határozott, nem pedig az EB, hisz az elnök, ­Jean-Claude Juncker, az alelnök, Frans Timmermans, Dimitrisz Avramopulosz, Federica Mogherini, Hrisztosz Sztilianidesz, Corina Cretu, Günther Oettinger vagy Vera Jourová biztosok mondatai bőséges bizonyítékul szolgálnak arra, hogy ha rajtuk múlna, továbbra is bevezetnék a kötelező betelepítési kvótát, eljelentéktelenítenék a tagállamok határvédelmi jogait, képességeit, és menedékkérő vízummal is segítenék a további bevándorlást.

Ha viszont komolyan gondolták az Európai Bizottságban a válaszukban foglaltakat, várjuk az elhatárolódást az eszerint renitens uniós biztosok migrációhozsannázó megnyilvánulásaitól. Kezdhetik mindjárt a felelősségre vonást Federica Mo­gherinivel, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével, aki tavaly júniusban kijelentette, hogy az EU-nak a migráció életbevágóan fontos. Folytathatnák Dimitrisz Avramopulosz migrációügyi biztossal, aki marxista terminológiá­val történelmi szükségszerűségnek nevezte a migrációs válság kezelését, most viszont idegen tollakkal ékeskedik, amikor a krízis megoldójaként tünteti föl a bizottságot.

A hazájában miniszterként még a bevándorlók ellen kerítést építő görög politikus olyanokat is fejtegetett, hogy a migránsok előnyére válhatnának Európának, s hozzájárulhatnának az elöregedő társadalmak és a munkaerőhiány jelentette problémák megoldásához.

Azt mondta egy éve: itt az ideje, hogy az eddigi válságdiskurzus helyett arra koncentráljunk, miként lehetne a migrációt jó dologgá, valódi lehetőséggé formálni mindenki számára. Amúgy Mogherini és Avramopu­losz mindenfajta felhatalmazás nélkül, megtévesztően az unió közös álláspontjaként támogatták az ENSZ globális ­migrációs csomagját, amely az illegális bevándorlást alapvető emberi jogként legalizálni akarja, különleges jogokat biztosítva a migránsoknak. A görög biztos bejelentette, hogy az EU végre is fogja mindezt hajtani.

De ne feledkezzünk meg Frans Timmermansról, az Európai Bizottság alelnökéről, aki már négy éve imigyen szóla: több olyan megközelítési lehetőséget kell létrehozni, amelyen keresztül a menedékkérők törvényesen és biztonságosan érkezhetnek Európába. Arról is értekezett, a demográfiai folyamatok miatt szükség lesz rá, hogy az unió és tagállamai bővítsék a legális bevándorlás lehetőségeit.

A botrányos módon EB-alelnökként is európai szocialista párti csúcsjelölti minőségében kampányoló politikus migránsbátorító szövegei különösen figyelemreméltóak. Amiatt rontott ugyanis dühösen a magyar kormányra, amiért a kampányplakáton az illegális bevándorlás pártfogását és a külső határok meggyengítésének tervét róttuk föl Junckernek és az Európai Bizottságnak. Holott inkább saját önleleplező mondatain hahotázhatna.

Calais-ban, a migránsok hírhedt kalyibavárosában azt közölte: »Soha nem fogjuk kitoloncolni azokat, akiknek védelemre van szükségük«, majd azt ecsetelte a bevándorlók mennyisége kapcsán, hogy »a számok teljesen kezelhetők egy 500 milliós kontinens esetében«. Meghökkentő módon deklarálta a nyomortelepen: szeretné, ha Calais modellé válna a migránsokkal való bánásmódot illetően. De mondott olyat is, hogy Euró­pa a határok lezárásával és az emberek visszafordításával erkölcsi és nemzetközi jogi kötelességét venné semmibe.”