Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Immár senki és semmi nem állja útját a szórakoztató-propaganda híradó- és beszélgető show-műsorok cunamijának.
„Az előadásokra készülve behatóan foglalkoztam szakmai tevékenységével. Ezért halála napján arra készültem, hogy megírom, miben volt zseniális, s mi az, ami miatt a tőkés érdekeknek alárendelt televíziózásban már nem kaphatott volna főszerepet. Szerintem akkor sem, ha a két magyarországi, földfelszíni sugárzású országos kereskedelmi televízió létrehozására 1997 januárjában kiírt pályázathoz kapcsolódva nem húzzák ki alóla, s az általa megteremtett TV3 csatorna alól a szőnyeget a lehetséges amerikai befektetők, akik alighanem jól felfogott érdekeik miatt engedtek a politikai és pénzügyi kényszereknek.
Mikor mindezt felvázoltam, annyira méltatlannak éreztem a saját ötletemet, hogy a blogbejegyzést felében-harmadában nyitva hagyva azt gondoltam: talán még előveszem a szövegtöredéket. Csakhogy Zöldi László Médianaplójában rábukkantam a magától Baló Györgytől is származó idézetekre, amelyekből kettőt ideemeltem. Ezek miatt végképp letettem arról, hogy írjak róla. Pedig már munkacímem is volt hozzá: »Baló a mókuskerékben«. Ám kiderült, hogy nálam sokkal jobban tudta mindazt, amit én jegyezhettem volna fel. Szinte holtában is rám pirított, amikor kollégám idézetgyűjteményében rábukkantam például erre a mondatára:
»Sorskérdések helyett holnap már érdektelen híreken rágódunk.«
Ugyan miként gondolhattam, hogy ő, aki oly mélyen elemzett egy-egy közéleti-társadalmi jelenséget, aki oly vesébe látva hozta felszínre interjúalanyaiból mindazt, amit addig talán ők sem tudatosítottak magukban, épp önmaga erényeivel és a hozzá mért gyengeségeivel ne lett volna tisztában? Akkor meg miként jövök ahhoz, hogy helyette szövegeljek? – zártam le a róla való töprengést. Most azonban mégiscsak engednem kellett valamiféle kényszernek, hogy mindezt leírjam. És nincs rá magyarázatom, hogy miért állok be magam is az emlékezők sorába...”