Szembe kell szállni az oltásellenes csoportokkal. Van helye a kritikának és a vitának. De nem lehet megtiltani az oltáselleneseknek, hogy beszéljenek életmódjukról.
„Bár az orvostudományból nem érdemes hitkérdést csinálni, és attól még, hogy az oltásellenes életmód egyértelműen káros, mégis egy szabadon választott életforma. A probléma ott kezdődik, hogy az oltásellenesek gyerekei ki vannak szolgáltatva szüleik életellenes életmódjának. Szerencsére itthon a gyámügy közbeavatkozik, ha a kötelező oltást nem kapja meg a gyerek. Ez ugyanis elhanyagolásnak számít, ami a gyermekbántalmazás egyik kategóriája. Mire a gyámügy elér valamilyen eredményt, az időt igényel, ez idő alatt az oltatlan gyerek pedig ki van téve azoknak a járványok által okozott veszélyeknek, amikkel szemben egy beoltott gyerek védve van. Persze az oltásellenesek meg van győződve arról, hogy ők az igazság zászlóvivői, és mindenki más – a gyógyszerlobbival az élen – csak el akarja hallgattatni őket. Azzal, hogy korlátozzák tartalmaikat a közösségi média felületein, csak erősebb önigazolásokat tudnak legyártani maguknak.
Arról nem beszélve, hogy szabadságjogot ilyen önkényesen senkitől nem lehet megvonni.
Az oltáselleneseknek is jár a szólásszabadság!
John Stuart Mill szerint az egymással vitatkozó nézetek hozzák felszínre az igazságot. Ha korlátozzuk a vita lehetőségét, illetve a szólásszabadságot, ami lehetőséget ad ezeknek a vitáknak, akkor a fény útját álljuk el.
Azzal, hogy a Facebook elrejti ezeket az oltásellenes tartalmat és vele a termékeny vitákat, a sötétséget támogatja.
Én be fogom oltatni a gyerekeimet, mert felelősséggel tartozom irántuk. És ezt javaslom minden szerető, gondoskodó szülőnek.
Szembe kell szállni az oltásellenes csoportokkal. Van helye a kritikának és a vitának. De nem lehet megtiltani az oltáselleneseknek, hogy beszéljenek életmódjukról. A szólásszabadság őket is megilleti. Ők így adnak teret a fényt hozó vitáknak. A hülyeség ellen pedig úgysincs oltás.”