Akik délelőtt áldozatoknak mutatják magukat, délután agresszorok akarnak lenni

„Az ellenzéki képviselőknek van két, rendszerint egyszerre visszatérő gondolatuk. Az egyik: a Fidesz retteg tőlük. A másik: az életük voltaképpen súlyos veszélyben van. Az egyik tehát: tőlük félni kell. A másik meg: nekik van okuk félni. Egyrészt mérhetetlen veszélyt jelentenek a kormányra, másrészt az, amit csinálnak (sok pénzért ülnek vagy nem ülnek, esetleg cirkuszolnak a parlamentben), életveszélyes.” Talált, süllyed..

Enyhén szólva is ciki.

Apró Antal is iJen volt, meg Kádár is! Az utóbbi IS csak félelmében lett bátor, s akasztatott!!!

"Legalább azt kellene eldönteniük, hogy ők az erő jelképei vagy inkább áldozatok. A kettő együtt nehezen megy." Nem megy nehezen, a kettő úgy tartozik össze, mint a borsó és a héja, ez ugyanannak a folyamatnak a két állomása. Aki áldozattá válik, abban a pillanatban kikerül az erkölcsi rendből, amit vele szemben valaki durván áthágott - de ezzel együtt magával is rántja az amoralitás senkiföldjére, ahol mindent szabad ás ahol nincsenek szabályok. Az áldozattá vált ember számára megváltozik a világ, a horizont, és ő maga is amorálissá válik, mert csak így vehet magának elégtételt, az erkölcsi rend keretein belül ez lehetetlen. Gyakorlatilag ez olyan, mint a vírus - ha valaki megfertőződik, nem pusztán beteg lesz, hanem ő maga is veszélyessé válik másokra nézve. Ahogyan a vámpír harapása az áldozatból is vámpírt csinál. Meg lehet nézni bármilyen bűnügyet, az elkövető tele volt sérelemmel, amit ellene mások elkövettek. Most adják a botrányos Jackson-filmet: őt is abuzálták, aztán ő is abuzált másokat. Azt is lehet mondani, általánosságban, hogy a bűn oka az, hogy valaki áldozattá válik. Ez persze picit leegyszerűsítő, de sajnos túlnyomórészt valóságos összefüggés. Éppen ezért az áldozati helyzet olyan állapot, ahová mindenki belekerül, mindenki átéli és megszenvedi, mégis mindenkinek törekednie kell arra, hogy erőfeszítéseket tegyen a belőle való kivergődésre, mert minél inkább áldozat marad, minél inkább eluralkodik rajta az áldozattudat, annál bűnösebbé válik. Annál amorálisabb lesz. Sajnos nem nagyon tehet egyebet. Ez a két választás van, nincs harmadik. Akik azt képzelik, hogy pont az áldozatiság teszi őket erkölcsössé, abból fakad az erkölcsi fölényük, hogy áldozatok, azok nem is tévedhetnek ennél nagyobbat. Az áldozatiságban való szándékos dagonyázásuk, az önsajnáltatásuk bűnössé teszi őket, nem szentté. A Biblia nem véletlenül figyelmeztet a megbocsátásra - nem azért, mert az elkövetők megérdemlik a bocsánatot, és bárki is el fogja törölni a bűneiket, és nem kell számot adniuk az életükről; nem ez a lényege. A lényeg az, hogy az áldozat kikerüljön az áldozatiságból, ne érezze magát áldozatnak. Ezért ajánl fel egy brutálisan nehéz lelki gyakorlatot a Biblia: annak kell segíteni, aki rátámad az emberre. Ha képes és hajlandó vagyok segíteni pont az engem támadó ellenségnek, az megóv az áldozattudattól, kiránt abból a szellemi-lelki-tudati állapotból, hogy áldozat vagyok. Tulajdonképpen ösztönösen a Stockholm-szindróma is erre való. Az áldozatok segítik a támadójukat; és amennyire ezt teszik, annyira kevésbé válnak amorálissá. A vallási kultuszok sem véletlenül szólnak az áldozatról. Amikor a Biblia azt mondja: Jézus bűnné vált értünk, az ugyanaz, mint hogy Jézus áldozattá vált értünk. Természetesen nem minden áldozati helyzetből lehet önerővel kievickélni, de amennyire csak lehetséges, muszáj törekedni rá, mert gyakorlatilag ennyiben is összefoglalható az erkölcs és morál lényege - az az erkölcsös ember, aki képes rá, hogy ne áldozatként viselkedjen. Nem véletlenül mondogatta Orbán: Nem az a legény, aki adja a pofont, hanem aki állja. Biztosan mindenki ismeri az önsajnálat állapotát, és azt is mindenki tudja, mennyire nehéz ezzel szakítani. De csak annyiban vagyok képes erkölcsi lényként viselkedni, amennyire képes vagyok ebből kimászni. Az nem lehetséges, hogy mindig megóvjuk magunkat az áldozattá válástól, mert az élet nem ilyen egyszerű; bár persze jó erre is törekedni, magunkra és egymásra preventíven vigyázni. Tudom, hogy a ló másik oldala az áldozathibáztatás, de én nem arról írtam, hogy azért bűnös az áldozat, mert előzetesen nem tett semmit azért, hogy ne váljon áldozattá, tehát az őt ért sérelem jogos. Hanem arról, hogy miután már áldozat lett, igyekezzen ebből valamiképpen kigyógyulni. Ahogyan egy fertőző betegséget elkapott ember sem hibáztatható azért, mert megbetegedett; a következményeit tekintve viszont már van némi felelőssége: megtesz-e mindent a gyógyulásáért, vagy ellenkezőleg, inkább maga is tovább terjeszti a kórt, hogy ha neki rossz, akkor másnak is rossz legyen. "Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat"