Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (Vasváron, a 48-as forradalomra emlékezve), hogy a magyarság számára a szabadság ezer esztendeje ugyanazt jelenti: nem mások, hanem saját értékeink és érdekeink szerint megszervezni az életünket a szülőföldünkön.
Ezzel szemben a tény az, hogy a szabadságnak nem volt ezer esztendeje Magyarországon. 1541-től 150 évig – mint talán Kövér László is tudja –, török uralom volt az ország nagy részén, utána meg a Habsburgoké következett, és a szabadság csak 1918-ban jött el, súlyos áron. Hogy aztán következzék a német megszállás, valamint a szovjet csapatok „ideiglenes” nálunk állomásozása több mint negyven évig. Az ünnepeken illik nagyokat mondani. De ekkorát?
Azt állította továbbá Kövér (ugyanott), hogy »amikor bárki nemzeti államunk feladására, nemzeti összetartozásunk megtagadására, keresztény hitünk elvetésére, családi kötelékeink elvágására biztat, az tulajdonképpen idegen zsarnokság elfogadására, az önmagunkkal való hűtlenségre akar rábírni bennünket.«