Na, még egyszer

„Mindenekelőtt elnézést kell kérnem a nyájas olvasótól, hogy ismét előveszem az ISIS-feleségek ügyét, melyről egyszer már beszéltem. Higgyék el, jó okom van rá. Megjelent ugyanis a »Mérce« című neokommunista kiadvány oldalain egy cikk, a méltán ismeretlen Ámon Kata tollából, melyben, mint cseppben a tenger, tükröződik az az ostobaság, ami az amúgy talán jószándékú, ballibsi, haladó közéleti szereplőket, firkászokat, értelmiségieket veszélyessé teszi.

Ámon Kata egy tipikus haladó. Tudós nőszemély, mint magáról írja: »A Közép-európai Egyetem (CEU) PhD hallgatójaként a magyar és spanyol lakáspolitikát kutatom.« Gondolom, egy nemzet lesi lélegzetvisszafojtva munkálkodásának eredményeit, hiszen addig nem élhetünk teljes életet.

A cikkben a szerző nem kevesebbet követel, mint azt, hogy legyünk elnézőek, befogadóak az olyan nőszemélyekkel szemben, mint Shamima Begum, akiről magam is megemlékeztem korábban. Az illető a ködös Albionból, ahol nyilvánvalóan unatkozott, 15 évesen szökött el az ISIS-hez. Ott – bár a helyi mohamedán folklór szerint már túlkoros volt – feleségül ment egy Hollandiából bevonult harcoshoz, három gyermeke született, akik közül kettő meghalt, egy pedig most is vele van. Egy kurd  táborban él és szeretne visszamenni Angliába, de nem engedik. Ez az ő története röviden.

Kata szerint Shamima áldozat. Ezzel a megállapítással részben magam is egyetértek, csakhogy szerintem nem az ISIS, vagy a brit bevándorlási hivatal áldozata, hanem a saját hülyeségéé. Mert, hát – emlékeim szerint – magam is roppant hülye voltam úgy 15 évesen, ám mérsékelt sikerrel ugyan, de igyekeztem változtatni ezen, például tanultam. Ezt az elfoglaltságot hősnőnk, valamilyen okból kifolyólag, nem találta kielégítőnek és Szíriába ment inkább. Ott pedig – Ámon Kata szerint – erőszak áldozata lett. Azt már csak én teszem hozzá, hogy pontosan ezért ment oda.”