Az európai országoknak valóban
érdeke, hogy önálló katonai képességüket megerősítsék és ezáltal enyhítsenek az Egyesült Államokra való ráutaltságukon.
Az amerikai és az európai érdekek sok mindenben közösek, de vannak érdekkülönbségek és eltérő prioritások.
Európának tehát alapvető érdeke, hogy szükség esetén önállóan is képes legyen cselekedni. Ugyanakkor az európai országok messze vannak még attól, hogy politikai és katonai értelemben is egy egységes és ütőképes európai védelempolitikát megvalósítsanak, akár egy közös európai haderő felállításával. Az önálló európai védelempolitika zászlóvivői, Franciaország és Németország sem kérdőjelezik meg egyelőre a NATO alapvető jelentőségét, és ennek figyelembevételével alakítják politikájukat. Ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy ez a folyamat, akár valamilyen válság hatására jelentősen felgyorsul a következő években, és egy maihoz képest egységesebb és ütőképesebb európai védelempolitika körvonalazódik.
Ám Magyarország szempontjából alapvető kérdés, hogy miként is nézne ki egy Franciaország és Németország vezette önálló európai védelmi unió? Egy ilyen európai védelempolitika ugyanis a reális forgatókönyvek alapján a jelenlegi NATO- és EU-keretekhez képest geopolitikai szempontból déli fókuszú (Afrika), kockázatkerülőbb és katonailag gyengébb lenne. A területvédelmi garanciái pedig a jelenlegi NATO-feltételekhez képest szintén lényegesen gyengébbek lennének, mind politikai, mind katonai képességbeli oldalról. Franciaország ugyanis önmagában gyenge, ahogyan katonai értelemben a jelenlegi Németország is.
Amennyiben viszont ez utóbbi lényegesen erőteljesebb fegyverkezésbe fogna – amely elengedhetetlen lenne Európa katonai megerősödése szempontjából –, az vélhetően európai országok közötti kényes egyensúlyt borítaná fel. Ahogy egy magas rangú közép-európai tisztviselő a közelmúltban fogalmazott, egy erőteljes német fegyverkezés mellett abban az esetben lenne nyugodt, ha az a NATO intézményi struktúráiba ágyazva és változatlanul erős amerikai európai jelenlét mellett valósulna meg. Bizonyára igen sok olyan európai van, különösen lengyel barátaink körében, aki hasonlóképpen gondolkodnak. Függetlenül attól, hogy miként tekintünk a külső fenyegetésekre, egy Egyesült Államok nélküli önálló európai védelmi közösségben
kérdéses, hogy meglenne-e a közös biztonságpolitikai cselekvéshez elengedhetetlen politikai kohézió.