Igen, férfiasan tökéletes!

„A kisfiú a szülei szobájában próbálgatja édesanyja ruháit, cipőit a tükör előtt, mire rányit az apja, és döbbenten megkérdezi: »Mi a frász, fiam, hát te buzi vagy?«, mire a fiú kecses kézmozdulattal odaveti: »Nem buzi, hejcegnő!« – szól az emlékeim szerint a ’90-es évekből származó vicc, melyen még pár évvel ezelőtt is óriásiakat nevettünk, amit viszont ma már nem tehetnénk meg. Nemcsak azért, mert lassan bűncselekménynek számítanak az ilyen »homofób« poénok, hanem mert a viccben lefestett helyzet lassan normálissá, valóságossá válik: a valóságon pedig nem illik nevetni, ugyebár.

Igen, van, amikor a valóság másolja nemcsak a művészetet, de a vicceket is: nagyon egyszerűen arról van szó, hogy a »tudományosság« vagy a »divatosság« álcáját felhasználva ma a férfiasság elnőiesítése zajlik. Ha tudálékosan akarnám megfogalmazni, azt mondanám, feminizálják a maszkulinitást: életformánk – például a mód, ahogyan nőként vagy férfiként élünk – átfogó támadás alatt áll.

Sajnos ennek fel nem ismerése viszont oda vezet, hogy a nemeket és az egyes nemekhez természetes módon kapcsolódó erényeket fel akarják cserélni, össze akarják kavarni – pedig a harmóniához nyilvánvalóan nőies nőkre és férfias férfiakra van szükség –, a férfiakból pedig, ahogy Szilvay Gergely fogalmazott a Mandineren, »erélytelen androgünöket« akarnak formálni. A férfiak »kigyógyítása« férfiasságukból persze a fogyasztói kultúra termékeiből is ömlik ránk, a felnőttruhaosztályon is egyre nagyobb mértékben forgalmazott uniszex ruháktól kezdve a metroszexualitás reklámozásán át a normális maszkulinitás nyílt kriminalizálásáig. Utóbbira példa a Gillette nemrégi vírusvideója, melyben – formálisan is áttörve a márka korábbi »férfias« szlogenjét – a kertben hús sütögető, egymással civódó srácaikat szét nem választó apákat bűnösnek, a csinos lánynak az utcán utánanéző fiút pedig szexistának állítják be.

1993-ban került a mozikba A pusztító című film, mely egy hátborzongatóan tiszta amerikai nagyvárosban, San Angelesben játszódik 2032-ben, ahol kitört a világbéke: a férfiak nem fognak kezet egymással, mert az durva fizikai kontaktusnak számít, a káromkodásért pénzbüntetés jár, tilos a testi érintkezéssel járó szex, és a rendőröket már nem képezik ki erőszakra. Van azonban egy föld alatti alternatív társadalom, bárokkal, csúnya szavakkal és zsíros hamburgerekkel. Vezetőjük így írja le világukat egy, a múltból odacsöppent, igencsak maszkulin rendőrnek (akit Sylvester Stallone alakít): »Eleget láttam a jövőből, tudod milyen? Egy 47 éves szűz ül a drapp színű pizsamájában, banán-brokkoli turmixot iszogat, és közben azt énekli, hogy férfiasan tökéletes!« Bár ha valaki megnézi filmet, ijesztő párhuzamokat fog találni az abban lefestett disztópia és korunk tendenciái között, legyünk azon, hogy 2032 Magyarországa ne legyen San Angeles, a nők maradjanak nők, a férfiak férfiak – mindenki a maga természetes erényeivel. Mert így kerek a világ.”