Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Most megint kinyílt a világ. Nekünk nem nyitott társadalom kell, hanem nyelvi és szellemi szabadság.
„Mit mondjak? Fantasztikus lehetőség az eljövendő generáció számára. Ha mi nem tanulhattunk szabadon idegen nyelveket, csak az oroszt, akkor legalább az elkövetkező magyar generációk százezrei tanulhassanak.
Nem szabad elfelejteni! A második világháború előtt a lakosság minimum ötven százaléka beszélt németül vagy más idegen nyelvet. A kommunisták, a Magyar Dolgozó Párt (1948) hatalomra jutása után nem jó szemmel nézték, ha valaki németül beszélt, legalábbis 1956-ig. Hiába volt a nagymamám osztrák, bécsi születésű, hiába beszéltek a felnőttek a családban kifogástalanul németül, vigyázni kellett, nehogy valaki meghallja.
Nem árt, ha ezt tudják a mai fiatalok is. Most megint kinyílt a világ. Nekünk nem nyitott társadalom kell, hanem nyelvi és szellemi szabadság. Ez megvan. Élni kell vele. Ahogy éltek vele nagy műfordítóink, többek között Heltai Gáspár, Arany János, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és Illyés Gyula.”