Míg a kormány a lojalitást díjazza, a szaktudást elsorvasztja

„Miközben a kormány számolatlanul szórja a milliárdokat sportra és az egyházakra, a drogprevenciós szervezetek szűkös pályázati pénzből gazdálkodhatnak, és azt is csak több mint féléves késéssel kapják meg.

Karácsonykor bejárta a hír a sajtót, hogy a kormány 72 milliárd (!) forintot osztott szét egyházi és sportszervezetek között, mindenféle pályáztatás nélkül. Milliárdokkal lettek gazdagabbak a már amúgy is pénzzel vastagon kitömött egyházak és szerzetesrendek, de még a támogatási lista alján szereplő sportegyletek is több száz millió forintot zsebelhettek be karácsonyi ajándékként. Az nem kapott sajtónyilvánosságot, hogy szintén éppen karácsony előtt hirdették ki azoknak a civil szervezeteknek a listáját, akik az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) „kábítószer-prevenciós programok támogatására” kiírt kedvezményezettjei közé kerültek.

Ezek a szervezetek persze nagyságrendekkel kevesebb pénzt kapnak: a kiírt pályázatok teljes összege mindössze 350 millió forint volt, ebből az egyes szervezetek 2-6 millió forintos támogatást kapnak az egész éves munkájukra. Összehasonlításképpen: az év végi kormányzati bónuszból csak a Postás Sport Egyesület 300 millió forint adományban részesült. Ez a sportegylet persze bizonyára derék munkát végez, de ez majdnem annyi, mint amennyi pályázat összesen rendelkezésre állt a drogterületen!

Ráadásul ezek a drogprevenciós szervezetek nem csak úgy ajándékba kaptak támogatást, hanem szabályos pályázatot nyújtottak be, amit az EMMI még tavaly decemberben írt ki. A minisztériumnak már hónapokkal korábban el kellett volna bírálnia és ki kellett volna fizetnie ezeket a pénzeket. Nyár óta próbálták elérni az érintettek, hogy a törvénynek megfelelően hirdessék ki a pályázók listáját, máskülönben ezek a szervezetek nem képesek tovább folytatni azt a közhasznú, drogprevenciós, terápiás és ártalomcsökkentő munkát, amelyet gyakorlatilag az állam helyett végeznek el.

Hogy a minisztérium malmai lassan őrölnek, és a pályázati források hónapokat késnek, azt már eddig is megszokhatták. Ezúttal a szokott csigalassú tempónál is nagyobb volt a bénultság. A minisztériumot ugyanis közben (már ki tudja, hányadszorra) átszervezték. Az már nem is meglepő, hogy a Magyar Idők hasábjairól értesülhetett a szakma (a pletykák szerint még a minisztérium munkatársai is), hogy a drogkoordináció a szociális államtitkárságról átkerült az egészségügyi államtitkárság alá. Ennek folytán hónapokig nem voltak képesek megoldani azt a rejtvényt, hogy vajon kinek is kellene meghoznia és aláírnia a pályázatokról szóló döntést!

Ez a fiaskó is bizonyítja, hogy az első Fidesz-kormány idején létrehozott, egykor szépreményű és erős kormányzati drogkoordináció ma már csupán árnyéka egykori önmagának. Míg a 2000-es évek elején még külön helyettes államtitkárságot képezett a minisztériumon belül, és a háttérintézményekkel együtt több tucatnyian dolgoztak a drogkoordinációnak, ma már alig néhány adminisztrációs munkatárs maradt, akik falevélként hányódnak a NER-elitek közötti hatalmi és újraelosztási harcok széllökései közepette. Szándékaiktól függetlenül az érdekérvényesítő képességük a nullához konvergál. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) megszüntetése óta pedig szakpolitikai döntések helyett csupán ad hoc döntések születnek.

Levél levelet, telefonhívás telefonhívást követett. A pénz nélkül maradt szervezetek képviselőit minden héten azzal áltatták, hogy most már csak napok kérdése az aláírás. Végül elment az egész ősz, és  egy évvel a kiírás után, nagy kegyesen, karácsony előtt sikerült kihirdetni a listát. Ebből mikor látnak a szervezetek pénzt? Legkorábban áprilisban. A most odaítélt pályázatokat még az idei tanévben kellene megvalósítani. Egy tanév azonban szeptemberben kezdődik és júniusban végződik. Ez azt jelenti, hogy alig két és fél hónapjuk lesz a megvalósításra.”