Miben áll egy korszakot és a jövőt is sejtető regény?

„Kertész Imre negyedszázada feltette a megbotránkoztató kérdést: teremtett-e Auschwitz értéket? A gázkamrák? Az elégetett milliók? A történtekkel való szembenézést, egy új kultúra megteremtésének lehetőségét, válaszolta meg a kérdését. Más szóval – tegyük hozzá – az antik világ mértéke szerinti értéket: a katarzist, a történtekkel való szembenézés megtisztulását.

Aki ezt a kérdést feltette, tudta, hogy már a nagy korszakfordulóban vagyunk, amikor a régi értékek veszendőek, s a história haladás-eszméje felszámolóban. Búcsúként mégis tovább töprengett azon, hogy »sok igazság van, s a maga módján valószínűleg minden igazság igaz, de vannak nagy és felemelő, s vannak apró, elkedvetlenítő igazságok… minden teremtmény kétségesnek látszik, kivált ha a bűn kérdését feszegetjük… s hogy eszerint egyenesen a teremtés gondjaiba nyerjünk bepillantást… ő mint regényíró szorongva teszi fel a kérdést: nem kötelessége-e részt venni ebben a szakadatlanul folyó munkában…« Ama szakadatlanul folyó munkában, a megsejthető jövőérzék formakereséséből.

Színházban, képzőművészetben, építészetben, ugyanerről legközelebb.”