„Teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz újonnan feltalált antiszemitizmusellenes küzdelmét szintén a politikai racionalitás diktálja – jól látszik például, milyen kellemetlen helyzetbe került emiatt a baloldal (!), amelynek egyes politikusai most kénytelenek rég elhangzott jobbikos kijelentések miatt magyarázkodni. A játszma szabályaiból azonban az következik, hogy mostantól a kormányzati sajtó- és propagandafórumok szereplőinek kétszer is meg kell gondolniuk, hogy mit mondanak, mert az antiszemitizmussal kapcsolatos zéró toleranciával számolhatnak.
Lehet-e hiteles a Jobbik fordulata egyes tagjainak a múltját ismerve? Lehet-e hiteles a Fidesz antiszemitizmus elleni fellépése a Soros-kampány árnyékában? Ezekre a kérdésekre talán nem könnyű választ adni, de abból, hogy mindkét párt arra kényszerül, hogy – némi képzavarral élve – minél látványosabban kerülje az antiszemitizmus látszatát, akár jó dolgok is következhetnek. Például hogy mindkét párt azt üzeni ezzel a saját táborának: az antiszemitizmus nem jó, nem hasznos, nem »ránk« jellemző, alapjában véve kerülendő dolog.
Ettől még a magyar közélet marad olyan, amilyen, és szélsőségesség is marad benne bőven. De ebből a játszmából, ha nagyon optimisták vagyunk, jobb esetben akár még az is kisülhet, hogy fájdalmas és olykor alantas viták, vérre menő kölcsönös vádaskodások árán, de az antiszemitizmus egy időre – megint csak jobb esetben: hosszú időre – kikopik a hazai politika eszköztárából.”