A bűn és a homoszexualitás: válasz Balavány Györgynek

„Ezen a blogon foglalkoztam már eleget a homoszexualitás kérdéskörével és a hozzá való viszony ellentmondásos helyzetével. Nem folytatnám, ha az elmúlt időszakban nem került volna újra az érdeklődés homlokterébe egy olyan keresztyén hátterű nézet, amely a homoszexualitással kapcsolatban egyszerre elutasító, ugyanakkor a homoszexuális emberekkel szemben empatikus. Felvetődött a homoszexualitás gyógyíthatóságának a kérdése. Ez épp elég volt ahhoz, hogy egyesek ebben a viszonyulásban is a rejtett homofóbia jelenségét lássák. Még ezzel sem foglalkoznék (már unom, hogy bizonyos nézetek szerint a homofóbiának márpedig lennie kell), ha nem kapcsolódott volna be a vitába Balavány György, aki a tőle megszokott módon, a teológia mezejére tévedve azt találta mondani, hogy »Bűnnek nevezni egy akaratunktól függetlenül kialakult tulajdonságot: teológiai nonszensz. Ha pedig a homoszexuális orientáció nem bűn, nem lehet megbánni és megtérni belőle.«

Ó, milyen egyszerűen működik is az ember Balavány György teológiai világképe szerint! Eszerint a bűn jelensége tisztán akarati aktusból származik, tehát a bűnös emberi jelenségek sorába nem lehet olyan mozzanatokat beemelni, amelyek az egyes ember akaratától függetlenül alakulnak ki. Ha tehát a homoszexuális önhibáján kívül homoszexuális, akkor azt már nem lehet bűnnek nevezni. Ugyanis nem tehet róla. Ez Balavány fő érve. Eszerint ha valaki valamiről nem tehet, de mégis a bibliai norma szerint bűnnek kell tekinteni: teológiai nonszensz.

Ez bizony komoly kérdés, s azt javasolnám, ne szűkítsük le a homoszexualitás problematikájára. A Balavány-féle logika szerint ugyanis mindenre felmentést lehetne adni, ami bűnös Isten Igéje, vagyis a Szentírás szerint, de az ember úgymond nem tehet róla. Balavány György úgy látszik, nem érti a bűn bibliai fogalmát, s valahogy úgy gondolja, hogy a bűn jelensége szimplán az egyén akarati aktusából ered. Az ember, ha akarná, nem lenne bűnös. Holott a bibliai emberkép épp arról szól, hogy az ember nem akar bűnös lenni, és mégis az. Egyetemlegesen. Hogy a rossz emberi erővel nem számolható fel s nem haladható meg. A bűn: létállapot. Ennek a teológiai nézőpontnak a fenntartása persze csak azért lehetséges, mert Isten Törvénye mondja meg, mi a jó és mi a rossz. Nem az a kérdés, hogy mi tekinthető bűnnek az ember, avagy az egyes egyén szándéka szerint, hanem az, hogy mi a bűn Isten Törvényéhez képest. Azt, hogy a homoszexualitás, avagy bármiféle más emberi tulajdonság bűnnek tekintendő-e, avagy sem, nem az dönti el, hogy az egyes ember tehet-e róla, hanem az, hogy mit mond a Biblia.

Azt javasolnám Balavány Györgynek, hogy vizsgálja felül teológiai nézeteit, ugyanis a homoszexualitás gyógyíthatóságának igénye mögött ugyanaz a komplex, sokrétű, ellentmondásos emberkép rajzolódik ki, ami az egész Biblián végigvonul, s amit teológus nyelven az ítélet és kegyelem feszült viszonyával szoktunk leírni. Hogy ti. az ember bűnös, de Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Ezt a komplexitást így leszűkíteni a bűn és akarat mechanikus viszonyára, durva teológiai leegyszerűsítés.”